2016. április 1., péntek

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Fülszöveg:
Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.
Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?

Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.



Az ember, akit Ovénak hívnak egy nagyon furcsa figura. Saabot vezet, mindenhez ért, mindent megjavít, mindig mindent jobban tud, mindig neki van igaza és nem is rejti véka alá a véleményét. Mindannyian jól ismerjük Ovét. Ő a morgós szomszédunk, a zsémbes ismerősünk, az idegesítő kollegánk. Ové egy harapós, megkeseredett ember.
Ove nagyon becsületes, mindig betartja a szabályokat, soha nem késik, soha nem hiányzik a munkahelyéről, mindig igazat mond és nem képes tétlenül ülni. Ove még abban a korban nőtt fel, amikor a kétkezi munka nagyobb megbecsüléssel járt, és az volt a férfi, aki meg tudott szerelni bármit, nem pedig a „mamlasz” programozó, aki nem tud összerakni egy IKEA-s bútort és még tolatni sem tud. 



Ove azokat a dolgokat értette, amiket látni és tapintani lehetett. Beton és cement. Üveg és acél. Szerszámok. Dolgok, amiket ki lehet számolni. Értette a maketteket és tervrajzokat. A dolgokat, amiket le lehetett rajzolni egy papírra. És értette az egyértelmű utasításokat. Ove fekete-fehér ember volt.”
Ove "erősen hitt az igazságban, az erkölcsben és a kemény munkában, no meg egy olyan világban, ahol ami helyes, az helyes".
"Ove fekete-fehér ember volt.
A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe. "

Ove egy megkeseredett, reményvesztett ember lett, aki a felesége halála után mást sem szeretne csak egy kis nyugalmat, hogy nyugodtan meghalhasson. Neki még ez sem sikerül…pedig igazán nagyon igyekszik…
De Ove egy nagyon jó ember, akinek nagy szíve és nagyon jó lelke van. Én nagyon megszerettem. Főként ahogy a macskával bánt…vagy ahogy a bevándorló terhes nővel… ahogy az új szomszédok kislányaival… ahogy a homoszexuális fiúval…ahogy a biciklit javító sráccal… ahogy a beteg szomszéddal viselkedett… 
 
Mert minden ember életében eljön a pillanat, amikor el kell döntenie, milyen emberré váljon. Olyanná, aki hagyja, hogy a többiek eltapossák, vagy olyanná, aki nem. Ha nem ismered a pillanat történetét, nem ismered az embert.”

Ez a könyv az életről és a halálról, a szeretetről és a megbecsülésről, veszteségről és elfogadásról, de leginkább a szívről és a lélekről szól. (meg persze a színekről is.)
Nagyon jó könyv, csodálatos történet, remekbe szabott karakterekkel, egy olyan könyv, amely megnevettet, de néha könnyeket is fakaszt, egy könyv amely nagyon szíven tud ütni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése