2016. március 17., csütörtök

Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Fülszöveg:
A háromgyerekes, boldog házasságban élő harvardi professzorasszony, Alice a karrierje csúcsán van, amikor azt veszi észre, hogy egyre feledékenyebb. Az idő haladtával gondolatai is összekuszálódnak, memóriája egyre gyakrabban hagyja cserben. A diagnózis: Alzheimer-kór, korai stádiumban. A függetlenségére mindig büszke Alice összeszorított foggal igyekszik ugyanúgy élni az életét, mint korábban, és csak a jelennel foglalkozni, de a betegség lassan úrrá lesz rajta. Helyenként szívszorító, néhol felemelő, ugyanakkor ijesztő történet arról, milyen az, amikor valaki szó szerint elveszíti az eszét.

Egy igazi dráma, könnyed, jól olvasható stílusban megírva. Minden sorát nagyon szerettem. 

 Több kérdés is foglalkoztat engem is, többek között ezek is:
"– hogy hívnak
  – hol lakom
  – hol van a munkahelyem
  – hány gyerekem van
  – milyen hónap van

   - ki  is vagyok valójában
Szerencsére többé-kevésbé tudok rájuk válaszolni.
 Mivé vált Alice? Mivé válik egy sikeres  harvardi professzor asszony, a nyelvtudományok doktora, a boldog házasságban élő három gyermekes családanya? Mi lesz az emberből, ha egy ilyen alattomos kór, az Alzheimer megtámadja? Miért ilyen fiatalon? Miért pont az élete csúcsán? Miért? Miért? Miért? Sok-sok miért, amelyekre nem kapunk választ. Hogyan veszti el az ember a memóriájával együtt saját magát is.
 Vajon tényleg megmaradt Alicenek? Belül, a lelke egész biztosan...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése