2016. március 17., csütörtök

Jodi Picoult: Egyszerű igazság

Fülszöveg:
Egy békés Pennsylvania állambeli amis kisvárosban halott csecsemőre bukkannak egy elhagyatott istállóban. A rendőrségi nyomozás során egyéb szörnyű titkokra is fény derül, és a közösség élete pillanatok alatt pokollá változik. A bizonyítékok a tizennyolc éves és hajadon Katie Fisher ellen szólnak, aki látszólag titokban szülte meg gyermekét, majd megölte az ártatlant. A nagyvárosi életből kiábrándult Ellie Hathaway ügyvéd elvállalja Katie védelmét, megpróbál utat találni az idegen kisváros lakóinak szívéhez, miközben nem is sejti, hogy olyan területre téved, ahol semmi sem az, aminek látszik, ahol nem csak egy igazság létezik, és ahol a bűnhődés és a feloldozás nem az ítélőszék kezében van. Ellie egyre jobban belegabalyodik a szövevényes ügy hálójába, miközben saját félelmeivel is szembe kell néznie, mikor egy férfi tűnik fel a múltból, rég eltemetett érzéseket, vágyat és szenvedést hozva magával…
Az Egyszerű igazság torokszorító lélektani dráma és rejtélyekben gazdag krimi egyben, Picoult eddigi legjobbja.

Bevallom őszintén, hogy egy párszor azt mondtam, hogy nem olvasok több Picoult könyvet, mert túlzottnak tartok bennük bizonyos dolgokat. Túl „amerikaiak”, túl „szenzációhajhászóak” (legalább is az én ízlésem szerint)… És mégis… Mégis újra és újra kézbe veszek egyet-egyet és nem bánom meg. Rájöttem, hogy nem tudok egyszerre sokat olvasni tőle, viszont néha-néha elő kell vennem egy-egy könyvét…
Bevallom, hogy az elején egy kicsit unatkoztam, később pedig rájöttem, hogy már láttam a filmet egy jó pár éve. Sok mindenre nem emlékeztem, de sajnos a vége pontosan az eszembe jutott. Emiatt semmi meglepővel nem szolgált . Mégis lekötött, és egy olyan világba repített, ahol még nem jártam. Az amisok világába nyertem betekintést, az egyszerű amisok hétköznapi életét ismerhettem meg. Szerettem, hogy náluk ilyen nagy a csend, a nyugalom, szerettem, ahogy egyszerű emberknek nevezi őket az írónő. Tetszett a természetközeli életmódjuk, a nyugodtságuk, belső békéjük. Nagyon tetszett az amisok életfelfogásában, a nyugalom amivel elfogadják és élik a világot ésaz is, hogy minden munkát keményen és becsülettel elvégeznek. Szerettem a szereplőit, még a negatív szereplőket is. Az ő tetteik is érthetők, ha megfelelő szemszögből nézzük.

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

Fülszöveg:
Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért.

1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába deportálják őket. Lina apja a családtól elszakítva él át hasonló borzalmakat, majd egy munkatáborban halálra ítélik. Minden elveszett. Linának eközben fogalma sincs arról, miért történnek velük ezek a szörnyűségek. A lány félelmet nem ismerve küzd az életéért, mindent kockára tesz, hogy rajzaival, alkotásaival üzenni tudjon. Reméli, hogy művei eljutnak az édesapjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja életben van.
Lina és családja hosszú, szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erő, szeretet és reménykedés segít nekik a keserves napok túlélésében. De vajon elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket?
A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós elemekkel átszőtt történet egy tizenéves lány szemszögéből mutatja be annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának élére került.

Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Fülszöveg:
A háromgyerekes, boldog házasságban élő harvardi professzorasszony, Alice a karrierje csúcsán van, amikor azt veszi észre, hogy egyre feledékenyebb. Az idő haladtával gondolatai is összekuszálódnak, memóriája egyre gyakrabban hagyja cserben. A diagnózis: Alzheimer-kór, korai stádiumban. A függetlenségére mindig büszke Alice összeszorított foggal igyekszik ugyanúgy élni az életét, mint korábban, és csak a jelennel foglalkozni, de a betegség lassan úrrá lesz rajta. Helyenként szívszorító, néhol felemelő, ugyanakkor ijesztő történet arról, milyen az, amikor valaki szó szerint elveszíti az eszét.

Egy igazi dráma, könnyed, jól olvasható stílusban megírva. Minden sorát nagyon szerettem. 

 Több kérdés is foglalkoztat engem is, többek között ezek is:
"– hogy hívnak
  – hol lakom
  – hol van a munkahelyem
  – hány gyerekem van
  – milyen hónap van

   - ki  is vagyok valójában
Szerencsére többé-kevésbé tudok rájuk válaszolni.
 Mivé vált Alice? Mivé válik egy sikeres  harvardi professzor asszony, a nyelvtudományok doktora, a boldog házasságban élő három gyermekes családanya? Mi lesz az emberből, ha egy ilyen alattomos kór, az Alzheimer megtámadja? Miért ilyen fiatalon? Miért pont az élete csúcsán? Miért? Miért? Miért? Sok-sok miért, amelyekre nem kapunk választ. Hogyan veszti el az ember a memóriájával együtt saját magát is.
 Vajon tényleg megmaradt Alicenek? Belül, a lelke egész biztosan...

Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

Fülszöveg:
Elsa majdnem nyolcéves, és „különleges”. Nagymamája hetvennel több, és némileg őrült. Hogy mennyire, azt ki-ki másként értékeli. Másként a szomszéd, akit nagymama mintegy véletlenül eltalál egy paintballfegyverrel, máshogy a saját lánya, aki (többek között) dohányzási szokásai miatt neheztel rá, és megint másképp az ingyenújság terjesztője, aki nem ért a szép szóból, hogy nagymama nem kér reklámot. Olykor Elsa is őrültnek tartja őt, pedig neki nagymama az egyetlen barátja. Az iskolában ugyanis inkább csak zaklatókat tud szerezni az, aki mások szerint nem tud alkalmazkodni a többiekhez, és amúgy is túl érett a korához képest. Nagymamával azonban bármelyik este elutazhat Félálomországba, ahol Elsa mássága ünnepelt erény, és ahol lovagként bátorságot gyűjthet. Amire hamarosan minden eddiginél nagyobb szüksége lesz. Nagymama ugyanis meghal, és leveleket hagy hátra, amelyekben bocsánatot kér azoktól, akiket életében megbántott. Ezeket a váratlan helyeken felbukkanó üzeneteket Elsának kell eljuttatnia a címzettekhez – jobbára házbéli szomszédaikhoz –, akikről olyan meglepő dolgok derülnek ki, amelyek nem csupán a kislány, de az egész közösség életét felbolygatják.

 Csodálatos hely lehet ez a Félaálomország. Egy olyan hely, ahová Elsa bármikor elutazhat a nagymamával és ahol ő lehet a bátor lovag, ahol a nagymama a szuperhős és ahol minden más értelmet nyer.
Elsa majdnem nyolc, és más mint a többi gyerek, „különleges”, lehet, hogy egy kicsit túl okos, túl érett a korához képest, de nagyon mai gyerek. Mindennek, amit nem ért, a wikipédián utánna olvas, és sokat kérdez. A nagymamája a legjobb barátja, aki „nagyon öreg”, több mint hetven éves, és egy kicsit őrült. Hogy mennyire, azt mindenki másként látja. Néha Elsa is őrültnek tartja őt. Mindezek ellenére nagymama egy nagyon szerethető, sőt imádnivaló karakter, sajnos már a regény elején meghal. A könyv mégis róla és a körülötte élő emberekről szól. A nagymama egy olyan „szuperhős”, aki mer bocsánatot kérni. Ugyanis leveleket hagy hátra, amelyekben bocsánatot kér azoktól, akiket életében megbántott. Ezeket az üzeneteket Elsának, a „bátor lovagnak” kell megtalálnia és eljuttatnia a címzettekhez, többnyire a szomszédaikhoz, akikről nagyon érdekes és meglepő dolgok derülnek ki. Minden Félálomorszagbeli szereplő valójában az egyik szomszéd. Nagyon jó a humora, jó a történetszövés módja, jó tudni, hogy letezik Félálomország. Érdekesek a karakterek, nagyon különlegesek és ugyanakkor nagyon szerethetőek. Imádni való volt a Wors is.


" Vannak olyan mesélők Félálomországban, akik azt szokták mondani, hogy mindegyikünknek van egy belső hangja, ami mindig megsúgja nekünk, mit kellene tennünk. Csak annyi a dolgunk, hogy odafigyelünk rá. Elsa ezt kétkedve fogadta, mert zavarta a gondolat, hogy valaki más hangja van őbenne. Nagymama szerrint „belső hangokról” csak a pszichológusok beszélnek, meg azok az emberek, süteményes villával ölnek meg más embereket."