2016. február 11., csütörtök

Grecsó Krisztián: Pletykaanyu

Fülszöveg:
Az Isten hozott szerzője ezzel a novelláskötettel robbant be a kortárs magyar prózába. Életszaga, szemtelen éleslátása áttört bizonyos gátakat, és próbára tette Grecsó Krisztián szűkebb környezetének tűréshatárát. A Pletykaanyu olyan mélységekből hoz friss híreket, ahonnan ritkán kapunk valódi tudósítást. A kötet persze jóval több annál, mint amit a pletykasajtóból, televízióból megismerhettek, és elevensége, újszerűsége nem azon múlik, hogy magukra ismertek-e az olvasók az elbeszélések hús-vérfiguráiban vagy sem. A novellákat sokkal inkább valami autentikus tudás mozgatja; Grecsó nem kutat, nem kérdez, csak figyel. Mint aki bennszülöttből lett „etnográfussá”. Ízes humora, nyers ereje valóban minden pátosztól mentes, de hogy ez árulóvá teszi-e a szerzőt, döntse el Ön. Miközben szórakozik, ítélkezhet!

Hát bajban vagyok ennek a könyvnek az értékelésével. Ez az első könyv, amit Grecsó Krisztiántól olvsatam, de ez sajnos nem tetszett olyan nagyon. (lehet, hogy túl nagyok voltak az elvárásaim, mert sok jó értékelést, véleményt hallottam róla.) Amúgy a novella nem is a kedvenc műfajom, éppen ezért ritkán nyeri el a tetszésemet egy-egy novellás kötet. Ebben a kötetben is volt egy pár elbeszélés, ami nagyon tetszett. (PL. a címadó novella a Pletykaanyu és a A Mindenható tekintete.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése