2016. január 13., szerda

Mikael Niemi: Özönvíz

Fülszöveg:
Mikael Niemi svéd író 1959-ben a Tornio-folyó nyugati partján fekvő Pajalában született. Felmenői között finnek, lappok és svédek egyaránt találhatók. Költőként debütált 1988-ban, ám az igazi áttörést számára a 2000-ben megjelent Popularmusik fran Vittula (magyarul Popzene Vittulából 2005.) című regény hozta meg, amellyel még abban az évben elnyerte a rangos August-díjat. Több detektívregény után 2012-ben tért vissza a szépprózához: Falvatten (Özönvíz) című műve ismét nagy kritikai és közönségsikert aratott. Az Özönvíz látszólag katasztrófaregény, de műfaját valójában nehéz meghatározni. A szerző filmszerűen, nagy feszültséget teremtve beszéli el egy, az észak-svéd Lule folyón bekövetkező, képzeletbeli gátszakadás lebilincselően izgalmas, fiktív történetét. De társadalomrajznak sem utolsó ez a mű: a folyóparton élő vagy éppen csak ott megforduló, különböző foglalkozású és korú szereplői a feltarthatatlan áradás következtében tragikus pusztulásuk vagy szerencsés megmenekülésük stációit járják. Niemi éles szemű megfigyelő, lélekrajzai pontosak, cselekményvezetése írói remeklés: hőseit – sokszor abszurd és irracionális világunk, életvitelünk foglyaként – józan iróniával és őszinte együttérzéssel ábrázolja.

 Filmszerű, katasztrófa-filmszerű és mégis egészen más. Nem is tudom, hogy milyen érzelmeket, hogy milyen gondolatokat váltott ki nálam ez a kis filmkockákból összeálló regény. Együtt szenvedtem a sok-sok szereplővel, izgattam magam miattuk, féltettem az életüket, szerettem és utáltam őket, de mindenkinek szurkoltam, hogy valahogy élve kiszabaduljanak abból a pokolból. Megdöbbentem, hogy az emberek nagy része még ezekben a kataszrofális pillanatokban is milyen gyarló. Szerettem volna, ha mindenki túléli, de ez ilyen helyzetekben természetesen ez lehetetlen. Pörgős, mozgalmas, egy cseppet sem unalmas olvasmány.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése