2016. január 13., szerda

George Orwell: 1984

Fülszöveg:
1988-ban kommentálva az 1984-et, a valóságos és jelképes évszám között tűnődően botorkálva szükségszerű a kérdés: a történelmi rémképet illetően érvényes-e, érvényes maradt-e Orwell regénye? Nem és igen. Igen és nem. Nem, ha megkönnyebbülten nyugtázhatjuk, hogy az a totalitárius diktatúra, amely az 1984-ben megjelenik, a regény megírása óta nem valósult meg a valóságos történelemben, és a kommentár fogalmazása közben nincs jele – kopogjuk le, persze – , hogy a közeljövőben bármelyik nagyhatalom megvalósítani kívánná. Igen, ha a tegnapi történelem némely államalakzatára gondolunk. Nem a náci Németországra, nem a sztálini Szovjetunióra, hanem időben közelebbi képződményekre: Enver Hodzsa Albániájára, Pol Pot Kambodzsájára. Hogy jelen idejű államképződményeket a diplomáciai illem okából ne említsünk. Röviden elmerengve ennyit mondhatunk ma az 1984 történetfilozófiai érvényességéről. És a regény? Ünnepelték és kiátkozták a hidegháború hosszú évei során. A sorompótól balra ezért, a sorompótól jobbra azért. Jelképpé és jelszóvá lett. Sorompó arra kell, hogy két oldalán ugyanazt a szöveget kétféleképpen lehessen érteni és értelmezni. Regény azonban nem arra való, hogy jelkép és jelszó legyen. Regény arra való, hogy olvassák, hogy szabadon olvasható legyen.

Nagyon hosszúra sikerült ennek a könyvnek az olvasása, mert épp csak megszereztem, kölcsön is adtam valakinek. Valójában három nap alatt olvastam el. Nagyon sokkoló, nagyon dúrva, de nem elképzelhetetlen. A kemény kommunista diktatúrák sokban hasonlítottak erre az „orwelli világra”. Egy diktatúrában a Nagy Testvér, aki mindig figyel, igenis létezik. Szörnyű, borzalmas világot tár elénk Orwell. Egy olyan világot, ahol pokol az élet, ahol még a gondolataid sem szabadok (Isten mentsen a Gondolatrndőrségtől), ahol a gyermekek beárulják a szüleiket, ahol a múlt állandóan változik és a 2+2 lehet 4, 5, akár 6 is. Ebben a világban bármit is teszel, csak egyféleképpen végezheted.
Mindig nagyon szerettem a disztópákat és ez a műfaj egyik legmegdöbbentőbbje.
„A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy.”
„A Gondolatbűnnek nem következménye a halál. A Gondolatbűn maga a halál.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése