2015. szeptember 30., szerda

Lackfi János: Milyenek MÉG a magyarok?

Fülszöveg:
A magyar ember eltöprengett, vajon miből tudható, hogy ő éppen magyar.

Lackfi János: A humor segít felröhögni a letapadt, évszázados lelki nyákokat. Aki nevetni tud magán, talán ritkábban jön indulatba, javul a kedélye, nem lesz olyan sérülékeny az önbecsülése. Van bennem egy csengő, amely manapság gyakorta jelez szellemi szmogriadót. Olykor fuldoklunk a politikai kipufogógázoktól. A nevetés viszont ózonbuborék.

A nagy sikerű Milyenek a magyarok? folytatásában sem csalódunk. Kedvcsinálóként álljon itt néhány görbe tükör: Szadista bölcsődalok, Külmagyarok, Rokonok és rókázások, A kínaiak a golyóikkal számolnak, Jégkocka ingnyakba.

A nevetés és/vagy sírás garantált ezúttal is.

Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Fölszöveg:
2013 szépirodalmi szenzációja – Khaled Hosseini új regénye a világ bestseller-listáinak élén! A 80 országban, 40 millió példányban eladott Papírsárkányok és Ezeregy tündöklő nap szerzőjének új regényét már az első hetekben világszerte többszázezren olvasták.
Hosseini mestere a rabul ejtő egzotikus történeteknek és a finoman szőtt mondatok mögött rejlő, mélyen emberi érzéseknek. Új regényében arról mesél, hogyan szeretünk, hogyan viselünk gondot egymásra, és a döntéseink hogyan rezonálnak a minket követő nemzedékek életében. Könyve nem áll meg a szülők és gyermekeik kapcsolatánál, hanem a testvérek és unokatestvérek kötődéseiből bámulatosan gazdag tablót festve mutatja be, hogyan sértjük meg, áruljuk el, becsüljük meg és áldozzuk fel egymást. Hogy milyen gyakran lepnek meg bennünket döntéseikkel és tetteikkel a hozzánk legközelebb állók amikor a leginkább számítanánk rájuk. Miközben lap, lap után, a Földet körbeutazva követjük a regényszereplők ágas-bogas életét, sorsukat és szerelmeiket – Kabultól Párizsig és San Franciscótól a görög szigetvilágig –, az érzelemgazdag és magával ragadó történet belénk költözik és életre kel.

"Mit is mondhatnék nektek, miféle kínokat állt ki Baba Ajub és a felesége azon az éjszakán? Egyetlen szülőt sem szabadna ilyen választásra kényszeríteni. Baba Ajub és felesége úgy tanácskozták meg, mi a teendő, hogy a gyerekek meg ne hallják. Beszéltek, sírtak, beszéltek, sírtak. Egész éjjel csak újra és újra átbeszéltek mindent, és bár már közeledett a hajnal, eldönteni mégsem tudták – lehet, hogy a div épp ezt akarta, mert ha nem döntenek, akkor öt gyereket vihet el egy helyett. Végül Baba Ajub a ház ajtaja elől behozott öt ugyanolyan méretű és alakú követ. Mindegyikre ráírta egy gyermeke nevét, s mikor megvolt vele, bedobta őket egy vászonzsákba. De mikor odanyújtotta a zsákot a feleségének, az úgy ugrott hátra, mintha mérges kígyó lenne benne.
– Nem tudom megtenni! – mondta a férjének a fejét rázva. – Nem tudom én kiválasztani. Nem bírnám elviselni!
– Én sem – kezdte Baba Ajub, de az ablakon kinézve látta, hogy már csak néhány pillanat, és kibukkan a Nap a keleti dombok mögül. Egyre fogyott az idejük. Gyászosan bámult az öt gyerekére. Le kell vágni egy ujjat, hogy megmentsük a kezet! Lehunyta a szemét, és kihúzott egy követ a zsákból.
Gondolom, már ti is tudjátok, melyik követ találta kihúzni Baba Ajub. Amikor meglátta a rá írt nevet, az ég felé fordította arcát és felkiáltott. Megtört szívvel karjába vette legkisebb fiát, Qais pedig, aki vakon megbízott az apjában, a nyaka köré fonta a két kezét. Csak akkor értette meg, mi a baj, amikor az apja letette a földre kint, majd becsukta az ajtót; Baba Ajub ott állt bent, hátát az ajtónak vetve, két szemét szorosan lehunyta, de még így is folytak belőlük a könnyek, az ő drága Qais-e meg picike öklével verte kívülről az ajtót, és sírt, hogy Baba engedje be. Baba Ajub pedig csak állt, állt, azt motyogta, bocsáss meg, bocsáss meg!, s a div lépteitől megremegett a föld, a fia felsikoltott, és a föld újra és újra megrendült, ahogy a div távozott Maidan Sabzból, míg végül eltűnt, és a föld is megnyugodott; néma csend volt, csak Baba Ajub zokogott és kérte Qais-t, bocsásson meg neki."

Gyönyörűen megírt, csodálatos, felkavaró történet, történetek. Eleinte zavart egy kicsit, hogy túl sok felé ágazik a cselekmény, túl sok a szereplő és nem igazán értettem, hogy miként kapcsolódnak egymáshoz a történetek.
Elindul egyetlen szemszögből, utána szerteágazik, csapong térben és időben, majd a végére egy több évtiezdet, családot, események sokaságát tárja az olvasó elé.
Csodálatos, ahogy megérintett, ahogy felkavart ahogy a szívembe markolt. Napokig nem engedett elszabadulni, nem tudtam másra gondolni. Egy fantasztikus író, csodaszép könyve. Nagyon olvasmányos, egyszerűen nem lehet letenni. Ez a könyv örökké aktuális lesz, mivel nagyon mély, nagyon felkavaró emberi érzéseket tolmácsol.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti az egzotikus törtèneteket, tele emberi sorssal.

2015. szeptember 23., szerda

Irvin D. Yalom · Robert L. Brent: Szólok a rendőrnek

Fülszöveg:
„Összejátszottunk a tartós hallgatásban.”

A magyar szívsebész felidézi barátjának, a pszichiáter dr. Yalomnak háborús múltja gyötrelmeit. Brent úgy élte túl a vészkorszakot, hogy kereszténynek hazudta magát. Hallgatással és vezekléssel töltött hosszú évtizedek után, egy veszedelmes esemény azonban felszínre tépi a régmúlt emlékeit. A két orvos együtt próbálja meg értelmezni a szörnyűséges múlt törmelékeit, amelyek ott kísértenek Brent álmaiban.

Miközben a novellában Yalom legfontosabb témái sorakoznak fel – az emlékek, a félelem, a szeretet, a gyógyulás –, az író vet egy pillantást a tulajdon életére is.

„Az álmaimban… szinte mindegyikben két dolog bukkan fel: a holokauszt vagy a műtő. Vagy az egyik, vagy a másik, és a kettő néha összeolvad. És valahogy ezek az álmok, akármilyen szörnyűek, brutálisak, véresek, lehetővé teszik, hogy a másnapot viszonylag tiszta lappal kezdjem. Mindegyik afféle biztonsági szelep. Mint az örvény, ami előbb feldobja, aztán eltörli a sötét emlékeket.”

2015. szeptember 20., vasárnap

Mitch Albom: Csak egy kis hit kell

Fülszöveg:
Különös kéréssel fordul a könyv szerzőjéhez gyerekkora hitoktatója: felkéri, hogy a temetésén majd ő búcsúztassa el. A vallását nem gyakorló férfi nem érti ugyan, miért pont rá esett a választás, de igent mond a kérésre azzal a feltétellel, hogy néhányszor felkeresheti Lewis rabbit, hiszen alig ismeri őt. Albomot mélyen megérinti a nyolcvanéves férfi derűje, bölcsessége és megingathatatlan hite, és kísérője lesz búcsújának a földi világtól. Ez idő tájt lesz élete része egy egészen más sorsú lelkész is. Az ereje teljében lévő, fekete férfi bűnöző múltját hátrahagyva vált egy hajléktalanokból álló keresztyén gyülekezet lelki vezetőjévé, oltalmazójává. E két, magukat Istennek és a közösségüknek szánó ember életét és működését követhetjük nyomon Mitch Albom megindító könyvében. „Isten énekel, mi vele dúdolunk, a dallamok száma végtelen, de mind egyetlen dalban olvad össze az ember csodaszép dallamában.” – írja a szerző nyolcéves vándorútja tanulságaként, mely végül visszavezeti őt évekkel azelőtt elhagyott hitéhez.

2015. szeptember 15., kedd

Sofi Oksanen: Tisztogatás

Fülszöveg:
A Tisztogatás a nők elleni erőszakkal és a kommunista országok feldolgozatlan múltjával foglalkozik párhuzamosan. A regény egy család történetén keresztül Észtország közelmúltjának s vele együtt a keleti blokk országainak elhallgatott eseményeibe, az elkendőzések világába is betekintést nyújt. Megszólaltatja a háború és a kommunizmus áldozatait, szembesít a megalkuvók és a megalázottak szégyenével. Ám a hajdani megaláztatások és a napjaink zavaros társadalmi közegében viruló erőszak határvonalai mindinkább elmosódnak Oksanen mesterművében…

A magány békéjében éldegélő idős észt asszony, Aliide Truu életét váratlan esemény kavarja fel: eszméletét vesztett orosz lányt talál a háza udvarán. A fiatal Zarával való találkozás feleleveníti Aliidéban a múltat: tragikus szerelmi történetét és azokat a döntéseket, amelyek megpecsételték a hozzá legközelebb állók és a saját maga sorsát. A kétségbeesett lépésekre kényszerült Zara helyzete rávilágít, hogy az üldöztetések a megváltozott körülmények ellenére sem értek véget – csupán formájuk változott. A könyv témája a nők elleni erőszak, és a második világháborút követő szovjet megszállás traumája.

Ez a könyv nagyot tudni ütni és napokig nem hagy nyugodni. Nagyon olvasmányos, nagyon érdekes történet és mégsem haladtam vele, mert nagyon nehéz volt arról a sok szörnyűségről olvasni, amit a két főszereplő nő, Aliide és Zara átélt. Nagyon jól vissza tudta adni Sofi Oksanen azt a félelmet, amely az éltük szerves részévé vált, azt a megaláztatást, amitől évekig nem tudtak szabadulni. Ez a könyv egy olyan társadalmi korrajz, amit nehéz lesz elfelejteni.
Nekem nagyon tetszett, sokkal jobban, mint a Sztálin tehenei.