2015. február 6., péntek

John Knittel: El-Hakim - Egy orvos regénye

Fülszöveg:
John Knittel az olvasót a század eleji Egyiptom egzotikus földjére vezeti el- Egyiptomba, ahol a tehetetlen kormányok alatt a nép nyomorban és szennyben, még ivóvízben is szűkölködve él, ahol járványok dúlnak, nőket rabolnak el, és beduinok készülnek vérbosszúra, ahol virágzik a korrupció, és ahol a végső szót mindenben az angol főkormányzó mondja ki. Ebben az országban szeretne segítő „hakim', vagyis orvos lenni a kis Ibráhim Gamal, régi, de szegény kopt kereskedőcsalád fia, aki a Nílus menti Aszjútból indul el, hogy mindeható tudást gyűjtsön a kairói egyetemen. Ám első betege, az az öregasszony, akit egy hályogkovács biztonságával operál meg a város felé tartó bárkán, különös jóslatot ad neki útravalóul: "…aranyláncot látok a nyakad körül. De a lánc egyik szeme sincs aranyból. Egy virág van beletűzve…elveszíted az aranyláncot. Kutatni fogsz utáni, de hasztalanul. Csak a virágot fogod megtalálni, és azt meg is őrzöd életed végéig. ” – Ibráhim doktor megalázásokban és sikerekben gazdag, küzdelmes életét végigkíséri ez a jóslat, s egyre többet ért meg belőle, amint újra meg újra összehozza a sors Azízával, a gyönyörű fellah lánnyal, aki egykor megismertette vele a szerelmet, s aki maga is nehéz utat tesz meg addig, amíg az utolsó jövendölés is be nem teljesül…

Már lassan több, mint húsz éve olvastam először és akkor csodálatos élményt nyújtott. Rögtön egyik kedvencem lett. Lehet, hogy akkor még sokkal jobban tetszett ez a romantikus elbeszélésmód, a furcsa szerelmi szál, a keleti társadalom és életmód, amelyről még addig nem sokat tudtam, olvastam. Bepillantást nyerhettem az egyiptomi társadalom hétköznapjaiba, és nem akárhogyan, hanem egy "harcos", haladó szellemiségű, nemes lelkű, bátor orvos életén, tettein keresztül, akinek egész élete egy küzdelem a korrupcióval, az elnyomással és a megrögzött szokásokkal, hagyományokkal szemben. Tetszett a küzdelme, a lelkesedése, a kitartása. Érdekes és számomra felfoghatatlan, az egyszerű emberek igénytelensége, a sok szemét, amelyekkel lépten- nyomon meg kellett küzdenie Ibráhimnak.
Ennyi év után újraolvasva gondoltam, hogy nagyot fogok benne csalódni. Tulajdonképpen azért nem lett olyan rossz élmény, mert nagyon olvasmányos, de számomra túl romantikus, túl idealizált. Ma már semmiképp nem kerülhetne a kedvenceim közé. Elmúlt az a csodálatos varázsa, ami régen annyira megfogott benne. Még mindig van benne valami, ami felzaklat és ami miatt azt mondhatom, hogy egy nagyon érdekes és nagyon jó könyv.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése