2014. december 18., csütörtök

Pat Barker: Felépülés

Fülszöveg:
1917 nyarán három angol költő is megfordult Craiglockhartban, a hadsereg idegszanatóriumában Edinburgh mellett. Közülük Robert Graves a legismertebb Magyarországon, de a másik kettő sem kevésbé nagy név az irodalomtörténetben: ma Wilfred Owen számít az első világháborús költőnemzedék legnagyobbjának, de Siegfried Sassoon sem csak arról nevezetes, hogy Owent felfedezte és halála után kiadatta verseit.
Sassoon a háborúban nemcsak költői hangjára talált rá, de ki is tűntette magát, ezért is keltett meghökkenést 1917 júliusában közzétett Nyilatkozata, melyben tiltakozott az értelmetlen és jogtalan mészárlássá fajuló háború folytatása ellen. Robert Gravestől is értesülünk az esetről hazájával szakító híres, magyarul is megjelent memoárja, az Isten hozzád. Anglia lapjain. Huszonkét éves fővel nem nézhette tétlenül, hogy barátja a vesztébe rohan, s a háta mögött kijárta Sassonnak, hogy börtőn helyett W. H. Rivers, a híres ideggyógyász (és kultúrantropológus) gyógykezelje Craiglockhartban. Rivers lelkiismereti gondja sem csekélység: mint orvosnak a gyógyítás a kötelessége, a teljes gyógyulás azonban azt jelenti: a páciens visszamehet a frontra harcolni és – könnyen lehet – meghalni. Orvos és betegek naponta konzultálnak, és e beszélgetésekből még nagyobb erővel kerekedik ki a háború minden borzalma, mintha a lövészárokban látnánk hőseinket. Sassoont elkeserítette Nyilatkozatának visszhangtalansága, de hogy mégsem maradt hatástalan, ez a regény is bizonyítja: trilógia kezdődik vele, valóság és oknyomozó képzelet külőnös elegye, melyért 1995-ben Booker-díjat kapott az 1943-ban született angol írónő, és amelyről a hadi témában igazán autentikus szerző, Joseph Heller azt nyilatkozta, hogy az első világháborúról jobb művet nem olvasott.

2014. december 12., péntek

Evelyn Waugh: Utolsó látogatás

Fülszöveg:
Waugh századunk egyik legragyogóbb szatírikus tehetsége, aki a nosztalgia és az irónia sajátos keverékével nézi kora fölbomló angol társadalmát, annak arisztokrata-nagypolgár vezető rétegét, ugyanakkor – talán elveszettebb értékek után sóvárogva – 1930-ban katolizál, szentekről ír esszéket, s élete végéig hívő, gyakorló katolikus marad. Az utolsó látogatás ezért a legszemélyesebb hangú regénye: kíméletlen írói őszinteséggel tárja fel benne saját élete kibékíthetetlen ellentmondásait. A regény főszereplői a Marchmain grófi csalág tagjai, valamennyien hívő katolikusok, akiket részben éppen vallásuk taszít anyagi-erkölcsi katasztrófába. Lady Marchmain, az anya, valóságos szent, csak éppen élni nem lehet mellette: férje évtizedekre a kontinensre menekül szeretőjével. Bűbájos koboldtermészetű fia, Sebastian, alkoholista lesz, Júlia lánya boldogtalan házasságtörő szerelembe menekül. Charles Ryderdt, a regény elbeszélő hősét erővel vonzza a Manchmain ház légköre. Szereti őket. Sebastian a legjobb barátja, Júlia a szeretője – de tehetetlen és értetlen szemlélőként kell végignéznie a család és a ház – egy világnézet és társadalmi osztály – pusztulását.
A regény, mely pesszimista hangvétele ellenére teli van mulatságos részletekkel, nagyon olvasmányos. Waugh biztos mesterségbeli tudással ír, ám biztonsága meginog, amikor morális vagy filozófiai talajra lép.

2014. december 1., hétfő

Ïsa Schneider: Kísértetek, rejtelmek, átkok egy orvosnő szemével

Fülszöveg:
Isa Schneider, megannyi regény szerzője ezúttal egészen sajátos művel lepi meg az olvasót. Műve nem regény, és nem is tudományos munka. Leginkább parapszichológia, paranormális jelenségek leírása, elemzése, vizsgálata, de van benne kevés néprajz, és némi történelem is. Különlegesen érdekes és olvasmányos mű, mert erdélyi emlékeire, történetei fűzi fel gondolatait jóslásról, telepátiáról, varázslatokról – de egy tapasztalt orvos mai tudásával felvértezve.
„Bár évek óta foglalkoztat, hogy egyszer megírom a történetet, de soha nem volt rá időm. Bizonyára nem is került volna rá sor, ha a sors össze nem hoz tudós barátommal, a néprajzkutatóval – mondja az orvos-írónő. – …beszélgettünk sámánokról, népi gyógyítókról, transzkulturális medicináról megemlítettem neki Rózsi nénit, aki neveltetésem egyik pillére volt…”
Élvezetes, csevegő stílusú mesékbe (is) foglalt tények Isa Schneider és ismerősei különös megélései, a gyógyító javasasszony tevékenysége – miközben az olvasó maga is megtanulhatja a kártyavetés, a zaccból, babból jóslás „titkait”.