2014. május 15., csütörtök

John Banville: A tenger


 Fülszöveg:
 Max Morden művészettörténész hosszú évtizedek után nem csak az őt ért veszteség és gyász elől menekülve tér vissza a tengerparti kis ír faluba, ahol gyermekként töltött egy szünidőt, de úgy érzi, itt az ideje a régi, egész jövőjét meghatározó tragédiával való szembenézésnek is. Azon a nyáron a különcnek számító Grace család mintha egy másik világból csöppent volna bele az üdülőfaluba álomittas ürességbe. Max számára a házaspár és a vele egyidős tízéves ikrek olyanok voltak, mint az istenek, és őt csakhamar beszippantotta különös életük, amely egyszerre volt csábító és felkavaró. A felesége közeli halálából fakadó fájdalom feldolgozása most összemosódik a gyermekkor, a távoli múlt emlékeinek felidézésével, és az egykori kamasz reflexiói különös módon keverednek az elmúlás közelségétől megrettent férfi szorongásaival.
John Banville érzékenységgel megformált szereplői és hangulatai – s nem utolsósorban finom öniróniája – teszik felejthetetlen olvasmányélménnyé ezt a nyugtalanító, mégis megindító és vigaszt nyújtó regényt.

Nagyon szép, nagyon szépen megírt könyv. Mély és felkavaró emberi érzelmekkel. Legfontosabb témája a halál, az elmúlás és mindezt a főszereplő emlékein keresztül ismerhetjük meg. Érdekes, kissé varázslatos a hangulata az egész könyvnek. Nekem ez az, ami a legjobban tetszett benne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése