2014. augusztus 8., péntek

Niccolò Ammaniti: Magammal viszlek


A Magammal viszlek hovatovább horrorisztikus elemektől sem visszariadva telíti izgalommal a párhuzamos szálakon futó történeteket, melyek középpontjában ezúttal is egy gyerek, a poros falujából elvágyódó, jobb életről álmodó, de „lúzerségével” küszködő tizenkét éves Pietro áll. A regény másik főszereplője egy öregedő „latin lover”, Graziano, aki épp véget vetne nemzetközi haknizenészi pályafutásának egy diszkópipi oldalán. De amiként Graziano sorsa is másként alakul (röhejes figurából lassan tragikus hősféleséggé válik), Pietro útja is elkerülhetetlenül visz a saját végzete felé. Mire pedig sorsuk – e két, egymástól amúgy oly végletesen különböző regényalak sorsa – keresztezi egymást, valamilyen értelemben a végzetük is közös lesz.
Minden mindennel összefügg, sugallja a regény rengeteg izgalmas mellékszállal át- meg átszőtt szerkezete, mely egyúttal, sajátos módon, az üzenetnek is része. El innen – mondja Ammaniti –, ki ebből a nyomorúságos világból, ahol minden mindennel összefügg. „Készülj – írja Pietro már tizennyolc évesen, a javítóintézetből kiskamasz kori szerelmének, Gloriának, és ez a könyv utolsó mondata –, mert ha Bolognában járok, érted megyek, és magammal viszlek.”

 Nekem egy kicsit nehezen indult be a történet. Egyszerre több szálon is futnak az események, több mellékszereplőt is megismerünk, hol a jelenben, hol pedig a múltban találjuk magunkat, de egy idő után ez már nem is zavaró. Ammaniti szereplői mindig jól megformált, hiteles karakterek. Ez a könyve is, akárcsak az Én nem félek, a gyerekek lelkét, belső világát ábrázolja nagyon is hitelesen.
A regény főszereplője Pietro a kedves és jó szándékú kamasz fiú, aki nagyon fél a nagyobb és erősebb társaitól, éppen ezért könnyen befolyásolhatóvá válik. Ebből a tényből adódik a regény végkifejlete is. Nem is történhetett volna másképp, pedig én nagyon szerettem volna és nagyon szurkoltam Pietroért.
Néha zavart a mű szókimonó,trágár, néhol már obszcén hangvétele. Éppen ezért nekem az Én nem félek sokkal jobban tetszett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése