2014. június 25., szerda

Marc Levy: Hoțul de umbre

– Acum, stai jos, trebuie să vorbim, a spus umbra.
M-am aşezat turceşte pe podea. Umbra a luat aceeaşi poziţie, în faţa mea. Aveam impresia că stătea cu spatele la mine, dar ăsta nu era decât efectul razelor de lună.
-Tu ai o putere foarte rară, trebuie s-o accepţi şi să te foloseşti de ea, chiar dacă te sperie.
– Şi ce să fac cu ea?
– Găseşte, pentru fiecare dintre cei cărora le furi umbra, acea scânteie ce le va lumina viaţa, o frântură din memoria lor ascunsă, asta-i tot ce vrem noi de la tine.
– Noi?
– Noi, umbrele, a şoptit cea căreia îi vorbeam.
Şi dacă adultul de acum l-ar întâlni pe copilul care ai fost cândva…
Amuzant şi tandru, Hoţul de umbre este cel de-al unsprezecelea roman al lui Marc Levy.
Marc Levy este cel mai citit autor francez contemporan din lume. Născut în 1961, la Paris, el a avut parte de un parcurs profesional fascinant: a fost mai întâi voluntar la Crucea Roşie, apoi antreprenor în SUA, după care fondează una dintre cele mai importante companii de arhitectură din Franţa. Cariera sa de scriitor demarează cu maximum de succes în anul 2000, când publică romanul „Şi dacă e adevărat…", vândut în întreaga lume în milioane de exemplare şi ecranizat de Steven Spielberg (2005). Cartea a apărut în limba română la Editura Trei, alături de celelalte romane ale lui Marc Levy: În altă viaţă; Te voi revedea; Prietenii mei, iubirile mele; Şapte zile pentru o eternitate; Copiii libertăţii; Prima noapte etc.

2014. június 13., péntek

Jodi Picoult: Gyere haza

Fülszöveg:
Zoe Baxter sikeres és elismert zeneterapeuta, hangszereivel és énekével számtalan beteg embernek segít a gyógyulásban. Számára mégiscsak egy dolog igazán fontos: az hogy számtalan sikertelen próbálkozás után végre anya lehessen. Amikor újra bekövetkezik a tragédia, férje helyett újonnan megismert barátnője, Vanessa lesz az, aki kiáll mellette, kapcsolatuk pedig őszinte szerelemmé alakul. Szembe kell nézniük azonban a kirekesztettséggel és azzal, hogy milyen mérhetetlen akadályokat kell leküzdeniük ahhoz, hogy a társadalom családként tekintsen rájuk. A szerző hetedik magyarul megjelenő regényében ismét szívhez szólóan ábrázolja e különös szerelem rezdüléseit és a legőrjítőbb fájdalmat, amit egy anya átélhet: ha le kell mondania gyermekéről.

Hát ez most nekem nem igazán jött be. És igazából egyáltalán nem a leszbikus kapcsolat zavart, hanem a volt férj reakciója, döntései. Nekem ez már túl sok, túl amerikai.

2014. június 5., csütörtök

Salman Rushdie: Hárún és a mesék tengere

Fülszöveg:
Salman Rushdie korunk legnagyobb mesemondója 
„Volt egyszer Alifbá országában egy szomorú város, minden városok legszomorúbbika […] Ennek a városnak az útvesztőiben, túl a tört szívekre emlékeztető romházak negyedén, élt egy Hárún nevezetű vidám kis fickó, egyetlen gyermeke a mesemondó Rasíd kalifának, kinek vidámságáról regéket regéltek szerte a szomorú városban […] Aztán valahogy minden elromlott. Talán beszivárgott végül a város szomorúsága az ablakon. Mikor egy nap, strófa közben, mintha csak kikapcsolták volna, elhallgatott Szoraja éneke, Hárún tudta, hogy bajok lesznek. De hogy mekkorák, azt nem is gyanította.”

Salman Rushdie indiai születésű brit író, akire mohamedán vallási vezetők kimondták a fatvát. A MAN Booker-díjas szerző neve komoly irodalmi védjegy, az író számos nemzetközi zsűri tagja, regényei világszerte sikerlistásak. Háromszor nősült, két fia van, jelenleg Padma Lakshmi modellel él New Yorkban.

Semmit sem olvastam mostanig Salman Rushdie -tól, fogalmam sem volt, hogy mire is számítsak, éppen ezért féltem is egy kicsit ettől a könyvtől. Ennek ellenére tetszett, de nem lesz a kedvenc könyvem. Nagyon aranyos mese, egy nagyon komoly mondanivalóval. Tetszett a humora és érdekesek voltak a „beszédes” nevek is. Sajnos sokszor a sok ismeretlen és számomra nehéz név, rontott az olvasás élményén. Haha, Dede és a többi érdekes szereplő belopta magát a szívembe. A kedvencem Hárún az aranyos, bátor fiú, aki megmenti a mesék szivárványszínű Óceánját.
Csodálatos történet a mesék hatalmáról, arról hogy a mesék Óceánját, minden mese forrását nem lehet bedugaszolni. Néha nagyon hasonlítottam a Végtelen történethez

2014. június 2., hétfő

Jostein Gaarder: Tükör által homályosan

Fülszöveg:
Cecilie napjai csendesen telnek, mióta ágyhozkötött beteg. A karácsonyt is jobbára szobájában tölti, ahol egyszercsak megjelenik egy furcsa szerzet. Azt sem tudni biztosan, hogy a váratlan vendég fiú-e vagy lány; haj nem nő a fején, kicsi, légies, amolyan gyerekforma. A jövevény bemutatkozik: ő Isten egy angyala, s Ariel a neve. Egyre gyakrabban tűnik fel Cecilie szobájában, s ilyenkor nagyon furákat kérdez az emberek világáról; nem érti, mi a meleg és a hideg, nem érti milyen lehet aludni és álmodni, milyen lehet a hó tapintása. A kislányt pedig a földöntúli világ izgatja. Ahogy telnek a napok, az élet, a létezés, a test és a lélek, a teremtés, az isteni szándék egyre több titka kerül szóba kettejük között.

Ariel, az angyal teljesíti feladatát: a kislány abban a tudatban búcsúzhat el szeretteitől, hogy az emberi lélek is része az örökkévalóságnak…

Aranyos, megható, fura kis könyv, de nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet. Elgondolkodtató, nagyon érdekes történet, szomorú és mély mondanivalóval. Jó ötlet, de számomra néha túl „gyerekes”. Ha gyerekként olvastam volna biztos, hogy sokkal jobban tetszett volna.

Máté Angi: Az emlékfoltozók

Fülszöveg:
Hogy kik is azok az emlékfoltozók? Talán két tündér. Vagy két rigó. Esetleg két kislány. Két tündérrigólány: a limonádéhajú és a faodúbarna. Amerre csak járnak, csodák történnek. Igazán nem kell hozzá sok. Elég egy tű meg egy cérna, és megfoltozzák a feledékeny roller és tölgyfa emlékeit. Egy horgászbot, és megcsiklandozzák a Holdat. Klakkognak és dübbögnek, de úgy, hogy a villamos kerekei szikrát hánynak. Erdőt szelídítenek és kinyitják a tengert; rókák és őzek a barátaik. Azt is megtudhatjuk: együtt mennyivel könnyebb és nehezebb élni, mint egyedül. 
A legjobb első prózakötetesnek járó Bródy Sándor-díjjal, valamint az IBBY Év Gyermekkönyve díjjal kitüntetett Máté Anginak a Magvetőnél ez a második kötete. Akár a Kapitány és Narancshalat, úgy ezt a mesekönyvét is az IBBY Év Illusztrátora díjas Rofusz Kinga rajzai teszik még szerethetőbbé.

Minden sorát imádtam, akárcsak a többi Máté Angi könyvet. Érdekes volt megtudni, hogy az emlékeink színes, lyukas kendők és elég egyszerűen megfoltozni, ha van aki ezt meg tudja tenni…csak két tündérrigólányra van szükség hozzá, egy limonádéhajúra és egy faodúbarnára.
Csodálatos a világ, ahogy Angi látja: nönögő csigák, göngörgő felhők, labdarózsára tekert haj,horgászbottal csiklandozott Hold, egymás álmának álmodása, égből hulló pillangók, rozsdaszőrű pislogás, a Titok nevű kutyus, erdőszelídítés, éneklő mályvák, mind mind elvarázsolják az olvasót.
Szerettem az emlékfoltozó tündérrigólányokat.