2014. május 4., vasárnap

José Saramago: A barlang

Fülszöveg:
A barlang története tipikus saramagói vízió, mely a platóni múlt és a Szép új világ-ban felvázolt embertelen jövő közötti jelent villantja fel. Megszokott barokkos stílusában a szerző derűs távolságtartással, mégis empátiával mutatja be Cipriano Algor falusi fazekasmester konfliktusát a környéket egyre inkább eluraló gigászi Központtal, mely egyszerre lakópark, pláza, vidámpark és temető – város a városban, vagy talán inkább egyfajta kafkai-orwelli hangulatú rendőrállam az államban. Egy napon a Központ bürokratái közlik a fazekassal, hogy termékeire többé nem tartanak igényt. A következő hetekben a mester lányával és a Központban őrként dolgozó vejével összefogva, erejét megfeszítve küzd a megélhetéséért, alkalmazkodni próbál, ám hiába, a végkifejlet elkerülhetetlen: a kis családnak be kell költöznie a Központba. Itt egy éjjel Cipriano Algor megdöbbentő felfedezést tesz, s ez ismét új irányba fordítja mindannyiuk sorsát. Mint több korábbi kötetében, a szerző ebben a regényében is egy igen egyszerű alaphelyzetből bontja ki a metaforákban és filozófiai párhuzamokban gazdag történetet. Miközben az egyén, a kisember sorsát vizsgálja, akinek adott történelmi és társadalmi helyzetben kell megteremtenie létezése feltételeit, a rá jellemző enyhe iróniával kipellengérezi a fogyasztói társadalom elidegenítő hatásait, és nem fél némi archaikus romantikát csempészni a szereplők életébe. Talán nyíltan vállalt pesszimizmusából eredeztethető a benne rejlő makacs tagadás, melyre már a Lisszabon ostromának históriája is épült, és ami A barlang végső feloldását is meghatározza. „Mert van-e annál felemelőbb érzés – kérdezi Saramago –, mint amikor az ember teljesen szabad akaratából azt mondhatja, hogy nem?

Egy újabb szenzációs regény Saramagotól. Érdekes helyszín, érdekes világ (utópia talán), és nagyon érdekes szereplők. Ők még hisznek a régi értékekben, a szeretetben, az őszinteségben, a becsületben, a becsületes munkában. Milyen értékes emberek a kis család szereplői, és mégis… esélyük sincs az életben maradásra, a munkára, a Központ nélkül…és mégis, amit a Barlangban látnak az rádöbbenti őket arra, amit első perctől sejtettek, hogy nem szeretnének a Központban lakni.
Érdekesek a párhuzamok, a metaforák amelyek segítenek még jobban megérteni a helyzet reménytelenségét. Pl. Semmire nincs szükség, ami régi, már senkinek sem kell a cserépedény, helyét az új műanyag edények veszik át.
Nagyon-nagyon tetszett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése