2014. május 4., vasárnap

Jon Krakauer: Út a vadonba

Fülszöveg:
1990 nyarán Chris McCandless dicsérettel diplomázott az Emory Egyetemen, majd eltűnt szem elől. Bankbetétjét jótékony célra adományozta, nevet változtatott, és legtöbb személyes tárgyát hátrahagyva új életet kezdett. Stoppal bejárta Észak-Amerikát, embert próbáló, kivételes élményeket keresett. Majd kedvenc könyveivel, egy puskával és egy zsák rizzsel fölszerelkezve elindult északra, az alaszkai vadonba, hogy megkíséreljen csak magára támaszkodva élni. Néhány hónap múlva jávorszarvasvadászok bukkantak rá a tetemére.

Mi vezérelte ezt a fiút? Romlatlan idealizmus, csillapíthatatlan kalandvágy vagy önpusztító szándék? Felelőtlen volt vagy előre nem látott körülményeknek esett áldozatul? Jon Krakauer az oknyomozó riporter alaposságával vázolja fel a tragikus végkimenetelig vezető utat, miközben személyes tapasztalatait is a történetbe szőve megpróbálja megérteni és megértetni az olvasóval hőse gondolatvilágát, tettének mozgatórugóit.

Jon Krakauer szabadúszó újságíró, cikkeit számos magazin, köztük az Outside, a Smithsonian és a National Geographic közli. Az Út a vadonba a második nagy sikerű könyve, melyet az Ég és jég – az 1996-os, tragikus kimenetelű Mount Everest-expedíció személyes beszámolója – követett. A szerző feleségével Colorado államban él.

Nagyon megrázó, megdöbbentő oknyomozó riport. Szülőként nagyon elgondolkodtató is. Mi késztette Christ arra, hogy elhagyja a családját, a civilizációt és egyedül bolyongjon a vadonban? Kalandvágy? Idealizmus? Talán a boldogság keresése? A fejezetek elején szereplő idézetek, Chris kedvenc idézetei, napló részletei segítettek egy picit jobban megismerni a fiú érzéseit, gondolatait. Néha zavart, hogy nem regény formájában van megírva a történet, de ez semmit nem von le az értékéből, mivel egy igaz történetről van szó. Megnéztem a filmet is és az zseniális. Nagyon tetszett, de örülök, hogy előbb a könyvet olvastam el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése