2014. május 2., péntek

Jean-Dominique Bauby: Szkafander és pillangó

Fülszöveg:
„A vitrinben visszatükröződött egy férfi arca, aki mintha dioxinos hordóból került volna ki. A szája ferde, az orra torz, a haja megtépázva, a tekintete csupa rémület. Az egyik szemét bevarrták, a másik kiguvad, mint Victor Hugo Káinjáé. Egy teljes percen át meredtem kitágult pupillájára, nem fogtam fel, hogy ez egyszerűen én magam vagyok.”

Jean-Dominique Bauby, a francia Elle magazin főszerkesztője, életének negyvenharmadik évében egy agyvérzést követően mély kómába zuhant, és mire magához tért, csak a bal szemét tudta mozgatni.
Ez a fél szem kötötte össze a külvilággal, embertársaival, az élettel. Egy pislantás jelentette az igent, kettő a nemet. Látogatói felmondták az ábécét, s egy pislantás megállította őket a megfelelő betűnél. Így alakultak ki a szavak, a mondatok, így tudott társalogni, levelezni. Így írta ezt a könyvet is. Délelőttönként agyába véste a szöveg aznapi adagját, melyet délután a szemével lediktált. Az elkészült oldalt még ki is javította.
A Szkafander és pillangó fölényesen ironikus, mégis szívszorító jelentés egy olyan világról, amelyben a test nem mozdul, csak a szellem csapong szabadon.
Jean-Dominique Bauby tíz nappal könyve megjelentése után meghalt.
Nagyon megható, felkavaró és egyben szívszorító kis történet. Megértettem, hogy sokszor a szkafander bezártságában egy pillangó szárnyalhat szabadon. Összességében egy jó könyv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése