2014. május 3., szombat

George Orwell: Állatfarm

Fülszöveg:
Orwell 1943/44-ben írott műve – amelynek a szerző a Tündérmese alcímet adta – ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol farm – Mr . Jones Major-ja – a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta Állatfarm-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és – természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal – egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig – Minden állat egyenlő – érdekesen módosul… A könnyvet Ralph Steadman egyedülálló rajzai illusztrálják.

Zseniális, sokkoló és megdöbbentő. Mindenkinek el kellene olvasnia. Bár a sztálini szovjet korszakot szerette volna kifigurázni, én mégis a kommunista Romániára ismertem benne. Sajnos ’89 előtt Orwellről még csak nem is hallottunk. Nagyon röviddel a ’89-es változás után az Állami Román Televízió közvetítette a könyv alapján készült rajzfilmet. Nem kicsi volt a megdöbbenésem, amikor rájöttem, hogy ez rólunk szól. Valós személyeket véltem felismerni az állatokban és az események, a helyzet is nagyon ismerősnek tűnt. Akkor azt hittem, hogy a román „helyzetről” készült a rajzfilm. Napoleonban Ceausescura ismertem és a többi állat is mind az akkori politikusokra és a rendszert szolgálókra hasonlított. Az ideológia is pont úgy változott, amint azt a helyzet megkövetelte. Ha valaki disszidált, az hazaárulóvá, minden rossz okozójává vált, vagy pedig többet nem szabadott beszélni róla. A 90-es évek közepén láttam meg a könyvet először és tudtam meg, hogy 1943-44-ben íródott és igazából a szerző nem tudhatta, hogy mi lesz pár évtized múlva Romániában. Akkor olvastam el először. Most, újraolvasva is találtam benne újat. Nagyon -nagyon szeretem ezt a „tündérmesét”, ami egy cseppet sem tündéri világra emlékeztet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése