2014. május 2., péntek

Bartis Attila: A nyugalom

Fülszöveg:
Anya és fia él együtt egy pesti lakásban. Az anya egykor ünnepelt, imádói által bálványozott, irigyei által megvetett és gyűlölt színésznő volt. Szenvedélyes, érzéki nő, aki mindig is úgy gondolta: szükség esetén szinte bármit megbocsát magának az ember. Tizenöt éve a lábát sem teszi ki a lakásból. Szorong, retteg, gyűjtögeti disszidált lánya leveleit és árgus szemekkel figyeli íróvá lett fia minden mozdulatát. És miközben odakint szép lassan összeroskad egy politikai rendszer, egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy a fiú immár sose fog szabadulni e gyűlölet és szenvedély szőtte hálóból. Még akkor sem, amikor az egy éjszakás, satnya kis kalandok után egy nap a Szabadság hídon találkozik Fehér Eszterrel.

"Holvoltálfiam?
Dolgomvoltanyám."
Hogyan tud egy boldogtalan anya annyira rátelepedni a fia életére, hogy őt is boldogtalanná tegye? Ki a hibás a saját boldogtalanságunkért? Van-e kiút ebből a helyzetből? Lehet-e továbblépni? Vagy csak kilépni és feladni? (ahogy Judit is tette) Kemény, nyomasztó, durva, szókimondó és (sajnos) néha trágár is…és mégis szép, vagy legalábbis nekem tetszett.
"Holvoltálfiam?
Tulajdonképpen magánál, anyám."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése