2014. május 17., szombat

Elena Ferrante: Nő a sötétben

Fülszöveg:
Elena Ferrante, a kilétét mindmáig titokban tartó olasz író, ismét a női lélek legmélyére hatol. Főhőse, Leda 48 éves, az egyetemen tanít angol irodalmat. Elvált, felnőtt lányai Kanadába költöztek: a hirtelen megtapasztalt kötetlenség felszabadító örömmel tölti el, és a maga számára is váratlanul magányos vakációra indul a Jón-tenger partjára

Félelmetesen kemény és őszinte hangvételű regény, amely a női lélek mélységeibe nyújt egy kis bepillantást. Ferrante érdekes oldalról mutatja be hősnője életét, tetteit és gondolatait. Komoly lélektani dolgokat feszeget. Nekem az Amiikor elhagytak c. kötete sokkal jobban tetszett. Félelmetes, ahogy ez a nő ír. Nagyon tetszett mind a két könyve.

2014. május 15., csütörtök

John Banville: A tenger


 Fülszöveg:
 Max Morden művészettörténész hosszú évtizedek után nem csak az őt ért veszteség és gyász elől menekülve tér vissza a tengerparti kis ír faluba, ahol gyermekként töltött egy szünidőt, de úgy érzi, itt az ideje a régi, egész jövőjét meghatározó tragédiával való szembenézésnek is. Azon a nyáron a különcnek számító Grace család mintha egy másik világból csöppent volna bele az üdülőfaluba álomittas ürességbe. Max számára a házaspár és a vele egyidős tízéves ikrek olyanok voltak, mint az istenek, és őt csakhamar beszippantotta különös életük, amely egyszerre volt csábító és felkavaró. A felesége közeli halálából fakadó fájdalom feldolgozása most összemosódik a gyermekkor, a távoli múlt emlékeinek felidézésével, és az egykori kamasz reflexiói különös módon keverednek az elmúlás közelségétől megrettent férfi szorongásaival.
John Banville érzékenységgel megformált szereplői és hangulatai – s nem utolsósorban finom öniróniája – teszik felejthetetlen olvasmányélménnyé ezt a nyugtalanító, mégis megindító és vigaszt nyújtó regényt.

Nagyon szép, nagyon szépen megírt könyv. Mély és felkavaró emberi érzelmekkel. Legfontosabb témája a halál, az elmúlás és mindezt a főszereplő emlékein keresztül ismerhetjük meg. Érdekes, kissé varázslatos a hangulata az egész könyvnek. Nekem ez az, ami a legjobban tetszett benne.

2014. május 4., vasárnap

Jon Krakauer: Út a vadonba

Fülszöveg:
1990 nyarán Chris McCandless dicsérettel diplomázott az Emory Egyetemen, majd eltűnt szem elől. Bankbetétjét jótékony célra adományozta, nevet változtatott, és legtöbb személyes tárgyát hátrahagyva új életet kezdett. Stoppal bejárta Észak-Amerikát, embert próbáló, kivételes élményeket keresett. Majd kedvenc könyveivel, egy puskával és egy zsák rizzsel fölszerelkezve elindult északra, az alaszkai vadonba, hogy megkíséreljen csak magára támaszkodva élni. Néhány hónap múlva jávorszarvasvadászok bukkantak rá a tetemére.

Mi vezérelte ezt a fiút? Romlatlan idealizmus, csillapíthatatlan kalandvágy vagy önpusztító szándék? Felelőtlen volt vagy előre nem látott körülményeknek esett áldozatul? Jon Krakauer az oknyomozó riporter alaposságával vázolja fel a tragikus végkimenetelig vezető utat, miközben személyes tapasztalatait is a történetbe szőve megpróbálja megérteni és megértetni az olvasóval hőse gondolatvilágát, tettének mozgatórugóit.

Jon Krakauer szabadúszó újságíró, cikkeit számos magazin, köztük az Outside, a Smithsonian és a National Geographic közli. Az Út a vadonba a második nagy sikerű könyve, melyet az Ég és jég – az 1996-os, tragikus kimenetelű Mount Everest-expedíció személyes beszámolója – követett. A szerző feleségével Colorado államban él.

Nagyon megrázó, megdöbbentő oknyomozó riport. Szülőként nagyon elgondolkodtató is. Mi késztette Christ arra, hogy elhagyja a családját, a civilizációt és egyedül bolyongjon a vadonban? Kalandvágy? Idealizmus? Talán a boldogság keresése? A fejezetek elején szereplő idézetek, Chris kedvenc idézetei, napló részletei segítettek egy picit jobban megismerni a fiú érzéseit, gondolatait. Néha zavart, hogy nem regény formájában van megírva a történet, de ez semmit nem von le az értékéből, mivel egy igaz történetről van szó. Megnéztem a filmet is és az zseniális. Nagyon tetszett, de örülök, hogy előbb a könyvet olvastam el.

José Saramago: A barlang

Fülszöveg:
A barlang története tipikus saramagói vízió, mely a platóni múlt és a Szép új világ-ban felvázolt embertelen jövő közötti jelent villantja fel. Megszokott barokkos stílusában a szerző derűs távolságtartással, mégis empátiával mutatja be Cipriano Algor falusi fazekasmester konfliktusát a környéket egyre inkább eluraló gigászi Központtal, mely egyszerre lakópark, pláza, vidámpark és temető – város a városban, vagy talán inkább egyfajta kafkai-orwelli hangulatú rendőrállam az államban. Egy napon a Központ bürokratái közlik a fazekassal, hogy termékeire többé nem tartanak igényt. A következő hetekben a mester lányával és a Központban őrként dolgozó vejével összefogva, erejét megfeszítve küzd a megélhetéséért, alkalmazkodni próbál, ám hiába, a végkifejlet elkerülhetetlen: a kis családnak be kell költöznie a Központba. Itt egy éjjel Cipriano Algor megdöbbentő felfedezést tesz, s ez ismét új irányba fordítja mindannyiuk sorsát. Mint több korábbi kötetében, a szerző ebben a regényében is egy igen egyszerű alaphelyzetből bontja ki a metaforákban és filozófiai párhuzamokban gazdag történetet. Miközben az egyén, a kisember sorsát vizsgálja, akinek adott történelmi és társadalmi helyzetben kell megteremtenie létezése feltételeit, a rá jellemző enyhe iróniával kipellengérezi a fogyasztói társadalom elidegenítő hatásait, és nem fél némi archaikus romantikát csempészni a szereplők életébe. Talán nyíltan vállalt pesszimizmusából eredeztethető a benne rejlő makacs tagadás, melyre már a Lisszabon ostromának históriája is épült, és ami A barlang végső feloldását is meghatározza. „Mert van-e annál felemelőbb érzés – kérdezi Saramago –, mint amikor az ember teljesen szabad akaratából azt mondhatja, hogy nem?

Egy újabb szenzációs regény Saramagotól. Érdekes helyszín, érdekes világ (utópia talán), és nagyon érdekes szereplők. Ők még hisznek a régi értékekben, a szeretetben, az őszinteségben, a becsületben, a becsületes munkában. Milyen értékes emberek a kis család szereplői, és mégis… esélyük sincs az életben maradásra, a munkára, a Központ nélkül…és mégis, amit a Barlangban látnak az rádöbbenti őket arra, amit első perctől sejtettek, hogy nem szeretnének a Központban lakni.
Érdekesek a párhuzamok, a metaforák amelyek segítenek még jobban megérteni a helyzet reménytelenségét. Pl. Semmire nincs szükség, ami régi, már senkinek sem kell a cserépedény, helyét az új műanyag edények veszik át.
Nagyon-nagyon tetszett.

Anyák Napja


Anyák Napjára sok-sok szeretettel – Minden édesanyának…


"Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős szemük mélyén - később - meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre. Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. (...) Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyű tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ezt még mi nem látjuk, és azt sem, hogy onnét hosszan és kedvtelve kémlelnek minket, (...) mi még az álmok ködében úszunk, amikor puhán, aranylón, mintha angyalhangot hallanánk, valami gyönyörűségeset, puhán, suhogva, igen, a nevünket, egy angyal rebegi el a nevünket, az első nyújtózkodást megelőző rebbenésünkre az anyák is rebbennek, elrebbennek, vissza abba az életükbe, amelybe nincs belátásunk, árnyékos vidék, és amely igazán sosem érdekelt bennünket, halljuk a nevünket az égből."



Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek

Fülszöveg:
Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében.
De végül kiderül, hogy a legutolsó.

Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet.

Tisza Kata: Doktor Kleopátra

Fülszöveg:
Gábor Emma szerelemtéboly áldozata lesz. Napról napra bomlik meg az agya és elveszti kapcsolatát a realitással. Lassan ellenségnek látja barátait, képtelen ellátni munkáját, fölkelni reggel, elaludni este. Hallucinációi eluralkodnak rajta, kiesik a világból. Fekete Béla ki-besétál az életébe, hol akarja őt, hol nem, hol biztos, hol bizonytalan, kihasználja, elhagyja, megcsalja, gyötri, mígnem a nő hisztériássá válik, és orvosi segítségre kényszerül. Pszichiátere gyógyszeresen túladagolja, spiritisztája ördögűzést hajt rajta végre, mert kétségbeesésében minden hihető és hihetetlen módszerbe kapaszkodik. Felvonulnak pszichológusok, pszichiáterek, jósok, asztrológusok, álomfejtők, buddhista lelki vezetők, papok, hipnoterapeuták, házasságközvetítők, mind-mind segítési szándékkal, és jókora tarifával. A főhősnő egyre mélyebbre zuhan az őrületbe, hiszen oly keskeny a határ téboly és normalitás között, és oly hirtelen váratlansággal ragad magával a váltás. Emma öniróniával szemléli saját nyomorúságát, az író néhol metsző gúnnyal, máskor elnéző humorral, az abszurd és a groteszk elemeivel ábrázolja korunk segítőinek seregét, míg a főhős vissza nem rugdossa magát az élhető életbe.

Nagyon kettős érzéseim voltak ezzel a könyvvel kapcsolatban, mialatt olvastam. Néha nagyon szerettem, néha pedig nagyon idegesített. Amire a végére értem már elmondhatom, hogy nagyon tetszett. Szerettem a sok-sok szomorúság és depresszió ellenére is a könyv humorát, öniróniáját. Többször is rácsodálkoztam, hogy mi mindenre képesek vagyunk, lehetünk, ha egy hasonló helyzetből szeretnénk kilábalni. Mire képes egy fiatal értelmiségi, sikeres színésznő, aki szeretne minden áron „kigyógyulni” Béla okozta lelki válságból.
Nagyon elgondolkodtatott. Szívbemarkolóan valóságos volt. Hasonló bárkivel megtörténhet. És mégis…Úgy érzem, hogy a sok lehangoló rész ellenére is egy pozitív kis könyv. Igazából az újrakezdésről szól.

2014. május 3., szombat

George Orwell: Állatfarm

Fülszöveg:
Orwell 1943/44-ben írott műve – amelynek a szerző a Tündérmese alcímet adta – ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol farm – Mr . Jones Major-ja – a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta Állatfarm-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és – természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal – egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig – Minden állat egyenlő – érdekesen módosul… A könnyvet Ralph Steadman egyedülálló rajzai illusztrálják.

Zseniális, sokkoló és megdöbbentő. Mindenkinek el kellene olvasnia. Bár a sztálini szovjet korszakot szerette volna kifigurázni, én mégis a kommunista Romániára ismertem benne. Sajnos ’89 előtt Orwellről még csak nem is hallottunk. Nagyon röviddel a ’89-es változás után az Állami Román Televízió közvetítette a könyv alapján készült rajzfilmet. Nem kicsi volt a megdöbbenésem, amikor rájöttem, hogy ez rólunk szól. Valós személyeket véltem felismerni az állatokban és az események, a helyzet is nagyon ismerősnek tűnt. Akkor azt hittem, hogy a román „helyzetről” készült a rajzfilm. Napoleonban Ceausescura ismertem és a többi állat is mind az akkori politikusokra és a rendszert szolgálókra hasonlított. Az ideológia is pont úgy változott, amint azt a helyzet megkövetelte. Ha valaki disszidált, az hazaárulóvá, minden rossz okozójává vált, vagy pedig többet nem szabadott beszélni róla. A 90-es évek közepén láttam meg a könyvet először és tudtam meg, hogy 1943-44-ben íródott és igazából a szerző nem tudhatta, hogy mi lesz pár évtized múlva Romániában. Akkor olvastam el először. Most, újraolvasva is találtam benne újat. Nagyon -nagyon szeretem ezt a „tündérmesét”, ami egy cseppet sem tündéri világra emlékeztet.

Cormac McCarthy: Az út

Fülszöveg:
„Ha a fiú nem Isten igéje, akkor Isten sosem szólalt meg."

Hamu szitál folyton a láthatatlan égből, ahol a nap többé sosem mutatja meg arcát az elpusztult világnak. A „vég” után apa és fia bandukolnak éhezve és fázva az úton, keresve a maradék kis jót, ami túlélhette a pusztulást. Az anya már föladta a keresést. A férfi pisztolyában már csak két golyó van, ami kevés az ellenség legyőzéséhez, viszont éppen elegendő önmaguk legyőzéséhez és az Isten végső megtagadásához. Vajon mikor tudnak teljesen lemondani a reményről és vajon képes-e a férfi ennyire drasztikus módon „megmenteni” fiát a rosszabb haláltól? A Földön, ahol az emberi élet az utolsó, a ragadozók saját fajtájukra vetemednek. Apa és fia vérengző szerencsétlenek közt próbál eljutni az óceánpartra egy új élet reményében, és ha ez a vágyuk sem teljesül, legalább végre föladhatják…
Cormac McCarthy a felkavaró történet kegyetlen kulisszái közt, egy apa-fiú kapcsolat felejthetetlen dialógusaiban kérdez rá az ember alapvető értékeire: a hit, a remény és a szeretet erejére. Ám a válaszokat ezúttal is olvasóira bízza. Megrendítő utópiája 2007-ben elnyerte a Pulitzer-díjat.

A regény az angol Times által összeállított „az elmúlt évtized 100 legjobb könyve” listáján az első helyet érdemelte ki.

Karen Kingsbury: Mint pitypang a szélben

Fülszöveg:
A négyéves Joey boldogan él szüleivel Floridában. Jólét, biztonság, szeretet veszi körül. Nem sejti, hogy a két ember, akiket a legjobban szeret a világon, nem az igazi szülei, kisbaba korában fogadták örökbe. Egy nap megszólal a telefon, és a családi idillnek vége szakad. Joey vér szerinti szülei vissza akarják kapni a kisfiút. A nevelőszülők dermedten, értetlenül állnak a tények előtt, hiszen biztosak voltak benne, hogy kiegyensúlyozott életüket nem rendítheti meg semmi és senki. A kétségbeesett nevelőapa veszélyes tervet forral, hogy megmentse családját. A bestseller regényből film is készült Mira Sorvino főszereplésével.

Maga a történet tetszett, az alapötlet nagyon jó, mégis nekem egy picit sántít az egész.
A jó és a szép benne az, hogy a szeretetről, az anyai szeretetről egy nagyon szép képet kaphatunk. Nem az-e a legnagyobb, legönzetlenebb szeretet, amelyre Wendy a vér szerinti anya képes, aki lemond a gyermekéről annak érdekeit tartva szem előtt.

Mark Haddon A kutya különös esete az éjszakában

Fülszöveg:
A tizenöt éves Christopher autista: nagyon sokat tud a matematikáról és a fizikáról, de nagyon keveset az emberi érzelmekről. Nem szereti, ha hozzáérnek, és nem hajlandó megérinteni semmit, ami sárga vagy barna. Űrhajós szeretne lenni, de még sohasem járt a szülei nélkül az utcájukon túl. És alighanem ő a világirodalom egyik legkülönösebb nyomozója – egy este ugyanis a szomszédasszony kutyáját döglötten, vasvillával átszúrva találja a kertben, és elhatározza, hogy kinyomozza, ki ölte meg. Így kezdődnek Christopher különös kalandjai, melyek során nemcsak a kutya gyilkosának kilétére derül fény, hanem ennél jóval fontosabb dolgokra is, amelyek sok mindent megváltoztatnak mind az ő, mind a szülei életében. Mark Haddon bámulatos beleérzéssel ábrázolja az autista fiú végtelenül racionális gondolkodását, sajátos érzelemvilágát, s könyve izgalmas és megható olvasmány lehet gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Az angliai Oxfordban élő Mark Haddon tizenöt gyerekkönyv szerzője, emellett illusztrátor és forgatókönyvíró. A kutya különös esete az éjszakában első felnőtteknek (is) szóló könyve, amely az elmúlt időszak egyik legnagyobb világsikere, és Angliában megkapta az év legjobb gyerekkönyvének járó díjat.

Ez a kis könyv zseniális. Egy komoly, kemény téma könnyedén, élvezhetően megírva. Megmutatja, hogy milyen nehéz másként, autistaként élni ebben a bonyolult mai világban. Christopher világa egy teljesen más világ. Az ő fejében (életében) rend, rendszer, rendszeresség van, s ha ez valamilyen okból felbomlik az egy katasztrófával egyenlő. Ami nem a logika szabályait követi az számára érthetetlen. A primszámok és a matematika sokkal egyszerűbbek, mint az emberi kapcsolatok, az érzelmek.
Nekem tetszett. Megérte elolvasni.

2014. május 2., péntek

Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete

Fülszöveg:
„A világ megváltoztatható? Igen! Van megoldás!”
Valóban paradigmaváltás küszöbén, egy új világszemlélet kezdetén vagyunk? Mi lenne, ha a világ tényleg megváltozna? Képzeljenek el egy olyan világot, ahol a jótett már nem is olyan nagy dolog. Ahol bárki odaadhatja a drága irhakabátját egy csavargónak, egy másik meg a kocsiját egy rászorulónak. Ahol az erőszak és a gyilkosság annyira megritkul, hogy a rendőröknek alig akad dolguk. Ahol egyetlen kisfiú ötlete az egész világot megváltoztathatja…
Egy kaliforniai iskolában nem mindennapi feladatot kapnak a gyerekek új tanáruktól. Váltsák meg a világot, vagy legalábbis álljanak elő valamivel, ami jobbá tehetné azt. A diákok többsége értelmetlennek találja a feladatot, a tizenegy éves Trevor azonban nagyon is komolyan veszi, és példátlan eltökéltséggel nekilát, hogy megvalósítsa, amit eltervezett…
Elgondolása pofonegyszerű: tégy jót három emberrel, és ahelyett hogy viszonzást várnál tőlük, kérd meg őket, adják tovább másik három valakinek. A kis Trevor szerint, ha mindenki átveszi az „add tovább” elvet, akkor előbb-utóbb a Föld minden emberéhez el kell, hogy jusson a segítségnyújtás.
Miközben a regényből megtudhatjuk, hogyan működik a kisfiú ötlete a saját életében és környezetében, az író kiválóan rávilágít arra, hogy manapság mennyire inkább a saját önző érdekeinkkel vagyunk elfoglalva, pedig mindnyájunkban ott van a jóság, a segítségnyújtás lehetősége.
A regényből film is készült nagyszerű színészekkel, „A jövő kezdete” címmel. A könyv és a film hatására pedig „add tovább” mozgalmak" indultak a világ nagyvárosaiban.

Elena Ferrante: Amikor elhagytak

Fülszöveg:
Olga, a csinos és okos fiatal nő, harmonikus családban neveli két gyermekét, egészen egy átlagos délutánig, amikor férje minden előzmény nélkül bejelenti: elhagyja. A kánikulában vergődő, elnéptelenedett olasz városban Olga végigjárja a közhelyesnek is mondható stációkat, megpróbálja visszaszerezni a férjét, nyomoz a vetélytárs után, a nyílt utcán jelenetet rendez, de azután sosem sejtett mélységekbe zuhan, otthona szertehullik, gyerekei kicsúsznak a kezéből, kifordul önmagából. Pokoljárását a múlt kísértetei övezik, de a legfőbb ellenfele önmaga. Kíméletlenül szembesülnie kell egész korábbi életével, csak azután találhat vissza régi énjéhez, és teremthet új kapcsolatot. A történetből egy szerelem bukásának, egy párkapcsolat kiüresedésének megrendítő eseményei bontakoznak ki, mégis Olga útja, amelyet tragédiákkal terhelten, konok makacssággal végigjár, drámaian egyedi, és éppen egyediségében hordozhat megváltó üzenetet minden sorstársának; talán ezért is volt akkora siker a közönség és a kritikusok köreiben egyaránt.

Egy felkavaró, megdöbbentő, tragikus regény. Egy elhagyott nő folyamatos gyötrődésének, elveszettségének, mély érzelmi válságának története. Az elején válaszokat keres, majd nagyon elbizonytalanodik, később dühössé válik, majd teljesen összeroppan, elveszíti az időérzékét. A harag, a félelem, a kétségbeesés és a teljes kiábrándultság annyira elhatalmasodik felette, hogy már nem képes a leghétköznapibb, legrutinosabb feladatait sem elvégezni, a gyermekeit sem képes ellátni…. Majd makacssággal és hatalmas lelkierővel talpra áll. Nagyon kemény, nagyon megdöbbentő, néhol trágár kis könyv volt, de nekem nagyon tetszett.

Catherine Ryan Hyde: Számíthatsz rám!

Fülszöveg:
Billy, az egykori ígéretes táncos már évek óta nem hagyta el a lakását. Valósággal retteg az emberektől, szavak nélkül éli az életét a négy fal között. Egészen addig, amíg egy napon az alatta lévő lakásban lakó Grace be nem toppan az életébe, hangosan és visszafordíthatatlanul. A tízéves kislány tudja, hogy az anyukája szereti őt, de a drogokat is. Ezért csak úgy tud megmenekülni attól, hogy a gyermekvédelmi hivatal nevelőszülőkhöz adja, ha az anyukája ismét tiszta lesz és az is marad. Ehhez viszont el kell tőle venni azt, amihez a legjobban ragaszkodik. Ám a terv megvalósításába a ház minden lakóját be kellene vonni, ami egyáltalán nem egyszerű, mivel valamennyien magányosak, akik a saját életükkel is nehezen néznek szembe. Grace-nek azonban lehetetlen ellenállni. És erről az olvasót is meggyőzi ez a imádnivaló regény.

Aranyos kis történet, fura, de szerethető szereplőkkel. Megrendítő és egyben nagyon szép, szívmelengető is. Milyen csodákra képes a szeretet, az egymásra figyelés. Ez a regény a szeretetről, az összefogásról, az egymásra figyelésről, befogadásról szól. Segítesz valakinek és ettől a Te életed is jobbá válik. És tulajdonképpen mindenkinek erre van szüksége. Nekem Billy volt a kedvencem. Csak egy kérdés merült fel bennem…számíthatnak rám? … és én számíthatok másokra?

Wass Albert: Karácsonyi üzenetek / A Temető megindul

Fülszöveg:
Az életműsorozat új kötete tartalmazza az ifjú költő 1933-ban, A Temető megindul címmel írott és Marosvásárhelyen előadott vers-oratóriumát, amely emlék és tiltakozás a XX. század háborús szörnyűségei ellen, és szegénnyé nyomorított népei mellett. Ugyanakkor ajándék is olvasóinknak Wass Albert karácsonyi írásainak gyűjteménye, közöttük a szintén először újrapublikált Ötven erdélyi gyermek levele a Jézuskához összeállítás megrázó üzeneteivel.


Ebben a kis könyvecskében karácsonyi történetek vannak összeválogatva Wass Albert különböző műveiből és még ötven erdélyi gyermek Jézuskához írott levelét is tartalmazza.
Nagyon sok kedves kis olvasmányt tartalmaz. Vannak közöttük nagy megható, de szívmelengető történetek is.

Graham Greene: A csendes amerikai

Fülszöveg:
A francia gyarmati igát lerázó Dél-Vietnámba kiküldött, öregedő angol tudósító, Fowler és fiatal szeretője életébe robban be az amerikai diplomata, az idealista Pyle, aki egészen másképp értelmezi a háború és a szerelem kérdéseit. A háborúban azonban alkalmazkodni kell a körülményekhez. A regény az események utolsó mozzanataival kezdődik, s az újságíró tárgyilagos emlékezése nyomán bontakozik ki s válik világossá mind a politikai háttér, mind Pyle rejtélyes eltűnésének és halálának oka.

Az elejét egy picit untam, éppen ezért csak négy csillagos. Érdekes volt a vietnámi hárorúról olyan könyvet olvasni, amelyben elég kevés szó esik a háborúról és annál több a szereplők „lelkéről”. Érdekes a franciák és az amerikaiak szerepe ebben a háborúban, érdekesek az életszemléletük közötti különbségek is….és, hogy mi mindenre képes egy csendes amerikai…

Heinrich Böll Katharina Blum: elvesztett tisztessége Vagy: miből lehet erőszak és mit tehet velünk

 Fülszöveg:
„Az elbeszélés szereplői és cselekménye kitaláltak. Ha némely ábrázolt zsurnalista mesterkedése mégis hasonlítana a 'Bild-Zeitung' mesterkedéseire, akkor ezek a hasonlóságok nem szándékosak, nem is véletlenek, hanem elkerülhetetlenek.”
Elkerülhetetlenek, mert Böll új kisregénye éppen ezekről a mesterkedésekről szól, mert éppen a 'Bild-Zeitung' jóvoltából saját bőrén is tapasztalhatta őket. Emlékezetes eseménye volt ugyanis néhány évvel ezelőtt az NSZK-beli reakciós és haladó erők párharcának, hogy a 'Bild-Zeitung' rágalomhadjáratot indított Böll ellen, amiért egy cikkében tárgyilagos hangot követelt az újbaloldali anarchisták, személy szerint az Ulrike Meinhof körül keltett mesterséges hisztériában.
Indíttatásában tehát Böll új kisregénye válasz erre a rágalomhadjáratra, leleplezése a közvélemény-manipuláló mesterkedéseknek, végső formájában azonban sokkal több pamfletnél: igazi irodalmi alkotás, méltó folytatása a Csoportkép hölggyel című regényének: középpontjában szintén egy rokonszenvesen határozott, végleteivel is harmonikus egyéniségű „hölgy” áll, Katharina Blum, aki amolyan Kohlhas Mihályként maga szerzi vissza elorzott tisztességét: lelövi az újságíróját annak a lapnak, amely tönkretette nagy gonddal és fáradsággal fölépített tisztességes életét.

Nekem tetszett. A stílusa kissé száraz, néhol nehézkes, de nagyon mély gondolatokkal, mondanivalóval. A német társadalom komoly kritikája. Mire képes a média…mekkora hatalma van egy társadalomban…hogyan tud embereket tönkre tenni, életeket összetörni akár hamis váddal. Nagyon tetszett a könyv irónikus hangvétele.

Jean-Dominique Bauby: Szkafander és pillangó

Fülszöveg:
„A vitrinben visszatükröződött egy férfi arca, aki mintha dioxinos hordóból került volna ki. A szája ferde, az orra torz, a haja megtépázva, a tekintete csupa rémület. Az egyik szemét bevarrták, a másik kiguvad, mint Victor Hugo Káinjáé. Egy teljes percen át meredtem kitágult pupillájára, nem fogtam fel, hogy ez egyszerűen én magam vagyok.”

Jean-Dominique Bauby, a francia Elle magazin főszerkesztője, életének negyvenharmadik évében egy agyvérzést követően mély kómába zuhant, és mire magához tért, csak a bal szemét tudta mozgatni.
Ez a fél szem kötötte össze a külvilággal, embertársaival, az élettel. Egy pislantás jelentette az igent, kettő a nemet. Látogatói felmondták az ábécét, s egy pislantás megállította őket a megfelelő betűnél. Így alakultak ki a szavak, a mondatok, így tudott társalogni, levelezni. Így írta ezt a könyvet is. Délelőttönként agyába véste a szöveg aznapi adagját, melyet délután a szemével lediktált. Az elkészült oldalt még ki is javította.
A Szkafander és pillangó fölényesen ironikus, mégis szívszorító jelentés egy olyan világról, amelyben a test nem mozdul, csak a szellem csapong szabadon.
Jean-Dominique Bauby tíz nappal könyve megjelentése után meghalt.
Nagyon megható, felkavaró és egyben szívszorító kis történet. Megértettem, hogy sokszor a szkafander bezártságában egy pillangó szárnyalhat szabadon. Összességében egy jó könyv.

Bartis Attila: A nyugalom

Fülszöveg:
Anya és fia él együtt egy pesti lakásban. Az anya egykor ünnepelt, imádói által bálványozott, irigyei által megvetett és gyűlölt színésznő volt. Szenvedélyes, érzéki nő, aki mindig is úgy gondolta: szükség esetén szinte bármit megbocsát magának az ember. Tizenöt éve a lábát sem teszi ki a lakásból. Szorong, retteg, gyűjtögeti disszidált lánya leveleit és árgus szemekkel figyeli íróvá lett fia minden mozdulatát. És miközben odakint szép lassan összeroskad egy politikai rendszer, egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy a fiú immár sose fog szabadulni e gyűlölet és szenvedély szőtte hálóból. Még akkor sem, amikor az egy éjszakás, satnya kis kalandok után egy nap a Szabadság hídon találkozik Fehér Eszterrel.

"Holvoltálfiam?
Dolgomvoltanyám."
Hogyan tud egy boldogtalan anya annyira rátelepedni a fia életére, hogy őt is boldogtalanná tegye? Ki a hibás a saját boldogtalanságunkért? Van-e kiút ebből a helyzetből? Lehet-e továbblépni? Vagy csak kilépni és feladni? (ahogy Judit is tette) Kemény, nyomasztó, durva, szókimondó és (sajnos) néha trágár is…és mégis szép, vagy legalábbis nekem tetszett.
"Holvoltálfiam?
Tulajdonképpen magánál, anyám."

Ïsa Schneider: Lángba borult a tenger

Fülszöveg:
Érdekes, furcsa család négy generációjának regénye vezeti több országon és két világrészen át az Olvasót. A hősnő — kisebb eltérésekkel — hétköznapi ember; egy NŐ, akinek a véletlen folytán megadatott a boldogság nagy kalandja…

A regény napjaink története. A regényírás legfontosabb követelményeit egyesíti: érthető, magával ragad, és érdekes. Az írónő nem kísérletezik rendhagyó, fárasztó irodalmi témákkal. Egyszerűen elmesél. A könyv garantálja a kellemes könyvélményt az olvasónak. És még egyszer megértjük, hogy A NŐ ÖRÖK!
Újra egy jó kis történet Isa Schneidertől. A tőle megszokott egyszerű és mégis lenyűgöző módon elmeséli egy nő életét és vele együtt megismerhetjük egy család több generációjának sorsát, történetét.Nagyon érdekes női sorsokat mutat be ebben a kis regényében.

Melania G. Mazzucco Egy tökéletes nap


Fülszöveg:

A magyarul is olvasható olasz világsiker, a Vita szerzője, az alig negyvenéves Melania Mazzucco, ezúttal nem egy évszázad, hanem egyetlen nap történetét meséli el. Huszonnégy óráét, éjféltől éjfélig. A színhely: Róma. Összefüggő és össze nem függő, mégis egymás felé tartó történetek futnak össze, robbannak egymásba, érnek közös véget ezen az egyetlen napon. Egy kislányé, akinek ma van a születésnapja, apjáé, az ismert politikusé, aki rossz helyen rossz kortesbeszédet mond, első házasságából született, lázadó fiáé, aki ma robbant bombát egy McDonald’s-büfében, a fiatal feleségéé, aki titokban lakást keres, a betegesen agresszív testőrjéé, akit elhagyott a felesége, utóbbié, akit ezen a napon rúgnak ki az állásából, és aki – miközben a nagylánya köldökpiercinget csináltat magának, kancsal és dadogós kisfia pedig a politikuséknál születésnapozik – egy gyenge pillanatában óvatlanul beül gyilkosan féltékeny elvált férje mellé a kocsiba, a nagylány jobb sorsra érdemes irodalomtanáráé, aki…

A „kórusregény”-technikát Mazzucco tudatosan és bravúrosan alkalmazza. A pisztolylövések már a bevezetőben eldördültek. Hogy ki kire lő, egyre sejthetőbb, az izgalom fokozódik. Hogy végül is mitől válik egy történetté ez az egész, az a huszonégy órás flash back legeslegvégén derül csak ki.

Hát… ez egy nagyon hosszú nap volt…és milyen nap…Mennyi minden lehet egy tökéletes napban…
Nagyon kemény ez a könyv. Nagyon komoly témákat boncolgat. Nagyon nyomasztó, nagyon ütős, nagyon hatásos. Teljesen a hatása alá kerültem. Órák hosszat nem tudtam másra gondolni, annyira hatott rám az a sok feszültség, ami a történetből árad.
Nagyon fontos társadalmi problémákat vet fel: nők bántalmazása, családon belüli erőszak, gyerekek és a kamaszok lelki problémái, vívódásai, lázadó fiatalok, politikai csatározások, másság stb. Ez alatt a 24 óra alatt, ez alatt a „tökéletes nap” alatt rengeteg élettörténetet ismerhetünk meg, bepillantást nyerhetünk az olasz politikába, az Olaszországi valóságba, amely nagyban hasonlít a mai európai valóságokhoz. Az első pár óra után hajlamos lettem volna abbahagyni, annyira kuszának tűnt az egész. A sok szereplő és a több szálon futó történet miatt. Szerencse, hogy csak egy kicsit megpihentettem és újra a kezembe vettem, mert a sok élettörténet végül is kapcsolódik egymáshoz és egy zseniális történetet eredményez. Nekem nagyon tetszett.
Rádöbbentem, hogy egyre jobban szeretem a kortárs olasz irodalmat, van benne valami egyedi, valami, ami mindig megérint.

Kerstin Gier Smaragdzöld

Fülszöveg:
Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek.

Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó… Érzelmi hullámvasút az évszázadokon keresztül: Gideon és Gwen kalandjai Kerstin Gier, kitűnő bestseller-szerző tollából. Beleszeretsz!