2013. október 20., vasárnap

Vámos Miklós: Apák könyve

Fülszöveg:
Az „Apák könyve” …családhistória is. Sok-sok apa vonul fel benne, ám nem mint Esterházynál „egynevűsítve”, hanem megannyi külön-külön történet külön-külön alakjaként. Tizenkét nemzedékről szól, tizenkét prizmán áttörve ugyannak a „nemzettségnek” (ugyanannak?) a históriája, a fejezetek sora mintegy háromszáz évnyi magyar történelmet, itteni sorsot, jelleget vesz elő s elő; az író fájlalja, hogy végződésével a könyv már nem az övé, holott ő maga is folytatódik, az élet is.
Ami főleg izgatott: mitől regény itt a regény? Valóban a történelem írja e történetet, ez nagy hűség, s ennek áldoz-ajándékoz a nyelvezet is. S valóban elkapható a szál, a sodrata-jellege, és ekkor innen várjuk a fordulatokat. Nem a főszereplők „aktívumából”. Késélen alakítják s szenvedik el ők a dolgokat. Persze, történeti hitele van csaknem mindennek. De – az én mércém szerint – azért annyira jó regény ez, mert olyan, mintha kitalációs lenne. Persze, legyinthet valaki e mániámra: legyen a regény igenis minél inkább kitalációs hatású. Világos, hogy egy ilyen regényre elszánt írónak nagy büszkesége a historikus hitel. Ellenben megismétlem: a sikert az adja igazából, hogy a dolog, részleteiben is, jól van kitalálva.
Nagyon nem akaródzna nekem Vámos regényét akár az apakönyvek sorába begyömöszölni, azaz helyét kisaccolni. A későbbi korok döntik el némely könyvek valódi jelentőségét, és Vámost népszerűségének tehertétele kétségkívül sokféleképp nyomja. Ha nem a magyarról lenne szó, akkor is így mondanám: nem igazán „normális” az erre-normás közfelfogás." (Tandori Dezső)

Egy zseniális családtörténet. Egy család 12 generációjának életével ismerkedhetünk meg, miközben felelevenedik a magyar történelem egy elég hosszú időszaka és bepillantást nyerhetünk a magyar nyelv történelmébe, fejlődésébe is. Nagyon érdekes volt ebben a családban a férfiak igénye arra, hogy leírják ami a családjukkal történik. Egy-két kivétel ugyan akadt, de ők is, amint tudomást szereztek az Apák könyvéről, mindig folytatták azt. Érdekes volt a múltba- és jövőbelátás képessége, amelyet mindig az elsőszülött fiúk örököltek. Nagyon szerettem benne azt a sok változatos férfinevet, amelyek változtak a történelmi korral, épp úgy, mint a család vezetékneve, a Csillagtól a Sternig. Haragudtam Csillag Balázsra, amikor „hagyta a múltat” és elégette az Apák könyvét, megfosztva ezzel az utódait a család múltjába való betekintés lehetőségétől.
Csodálatos élmény volt ezt a könyvet olvasni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése