2013. október 31., csütörtök

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Fülszöveg:
Milan Kundera negyedik magyarul megjelenő regénye – mint korábbiak is – a szűkebb értelemben vett sztori, valamint filozófiai-történelmi-politikai eszmefuttatások mesteri ötvözete, amely azonban mindig megőrzi szépirodalmi jellegét. Főhőse egy jó nevű sebész, Tomas, nagy szoknyabolond, naponta váltogatja szeretőit. S egy szép nap e Don Juan-i figura mögött felsejlik egy másik legendás férfialak, Trisztán: hősünk beleszeret egy kisvárosi pincérnőbe, Terezába, s feleségül veszi. Korábbi gazdag és mozgalmas szexulási életéről azonban nem tud és nem akar lemondani, jóllehet ezzel elmondhatatlan fájdalmat okoz az egyetlen valóban szeretett lénynek. Tomas ellentmondásos alakja mögé háttérnek Kundera felrajzolja a „prágai tavasz” eseményeit, majd 1968 drámáját, az orosz inváziót, az első napok euforisztikus gyűlöletét, végül a „normalizáció” éveinek megaláztatásait. Tomas és Tereza a nemzeti remények bukásával Svájcba költözik, de később hazatér, hogy otthon vállalja sorsát, Sabina, a festőnő, Tomas egyik szeretője, az emigráció útját választja, megkapaszokdik odakint, de minden kötöttségtől megszabadulva a lét elviselhetetlen könnyűségét érzi. Jellemző életérzés e korunkban, amikor a történelem és a technika a világot olyan jövő felé vezeti, melyet az ember sem alakítani, sem előrelátni nem képes.

Jó könyv volt. Nem egy nagyon könnyű olvasmány, de ennek ellenére is nagyon olvastatta magát. A karakterek érdekesek voltak, mindenki fura egy kicsit, de ugyanakkor elég szerethető is. A regény nagyon sok mély gondolatot tartalmaz és a cselekmény egy nyomasztó politikai és történelmi korban, a kommunizmusban, a „prágai tavasz”, és az azt követő időszakban játszódik. Néha nagyon nyomasztó hangulatot keltett…És, hogy milyen a lét?…elviselhetetlen?… elviselhető?… nehéz?…könnyű?…elviselhetetlenül könnyű?… Talán.

2013. október 29., kedd

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…

Fülszöveg:
Különös körülmények között nevelkednek a világtól elzárt magániskola, Hailsham növendékei. Noha minden szempontból kitűnő nevelést kapnak, tanáraik mintha egyszerre tartanának tőlük és szánnák őket. A diákok megtanulják, hogy különlegesnek számítanak, és hogy kiváló egészségük megőrzése nem csupán önmaguk érdeke, hanem a társadalomé is. Ám furcsa módon a külvilágról, melyet majdan szolgálniuk kell, szinte semmit nem tudnak. S ahogy múlnak az évek, az idillinek tetsző elszigeteltségben lassan ráébrednek, hogy az egyre gyakrabban megtapasztalt félreértések, zavaró ellentmondások hátterében sötét titok bújik meg.
Az egykori diák, Kathy, harmincas évei elején idézi fel hailshami emlékeit, amikor felbukkan az életében két régi iskolai barátja, Ruth és Tommy. Miközben megújul és megerősödik barátsága Ruthszal, parázsló tinivonzalma Tommy iránt pedig szerelemmé kezd érni, az elfojtott emlékek nyugtalanítóan a felszínre törnek, s a visszatekintés felismerései következtében a barátoknak újra szembe kell nézniük a gyermekkoruk hátterében rejtőző igazsággal, mely egész életüket meghatározza. Ám a drámai őszinteségű szembesülés talán túl későn érkezik el mindhármójuk számára, kapcsolatuk szövevényének szálait már nem bogozhatja szét megnyugtatóan.
A „Napok romjai” szerzőjének megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó remekműve rendkívüli érzékenységgel tárja elénk a remény és az elfogadás, beletörődés időtlen drámáját. A visszafogott nyelvezet csalóka látszata mögött páratlan érzelmi mélység rejlik, melyet kiaknázva Ishiguro merészen újszerű megközelítésben vizsgálja egy napjainkban igen aktuális társadalmi kérdés erkölcsi szempontjait.

A regény számos nyelven óriási sikert aratott, 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, és a Time magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé.

Ez a könyv nagyon kettős érzéseket váltott ki belőlem. Nem nagyon találom rá a szavakat. Néha nagyon szerettem, néha pedig nem. Mindezek ellenére nagyon olvastatta magát és összességében nagyon tetszett. Bizonyos vagyok benne, hogy szeretem az ilyen jellegű, ilyen témájú disztópiákat. Napok óta a hatása alatt vagyok.
Döbbenetes jövőképet vázol fel előttünk. Nagyon finoman, csak sejteti a lényeget. Mi is akár csak a szereplők, csak keveset tudunk a történtekről. A szereplők egy darabig mintha nem is tudják, hogy mi történik velük, csak azt tudják, hogy donorokká válnak. Abban is reménykednek, hogy esetleg egy pár év halasztást kaphatnak. Számomra érdekes volt a történetben a szerelmi vonal.

2013. október 28., hétfő

Lois Lowry: Az emlékek őre

Fülszöveg:
A tizenkét éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonsa előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…

Érdekes és egyben ijesztő világ, közösség, az Egyenlétet, ahol Jonas élt a családegységével. Egy látszólag tökéletes társadalom. Egy agyonszabályozott világ, ahol mindennek és mindenkinek meghatározott szerepe van, ahol az érzelmek ismeretlenek, ahol nincsenek színek, ahol minden szabályok szerint működik. Az öregeket és a tökéletleneket „elbocsájtják” a Másholba…És mégis… Ez a „tökéletes” világ valahol sántít egy ici-picit… Pontosan az emlékek hiánya miatt működik minden, de mégis fontos, hogy valaki megőrizze az emlékeket… Nem is gondoltam volna, hogy az emberiség összes emléke mennyi sok fájdalommal és egyben örömmel is jár…és ahogyan Jonas kitör ebből a világból…
Nekem nagyon tetszett, habár egy kissé gyerekes és túl rövid volt.

2013. október 26., szombat

Charlotte Brontë: Jane Eyre

Fülszöveg:
A regény címszereplője koldusszegény árvalány, akit nagynénje nevel. Kapcsolatukat számos konfliktus tarkítja, így Jane idővel egy nevelőintézetbe kerül Lowoodba. Az állandó koplalás és hideg, valamint az intézet rideg, szigorú szabályai nem könnyítik meg az érzékeny, szeretetre éhes kislány helyzetét. Kis idő elteltével azonban barátokra tesz szert, ez erőt ad neki a benti élethez és a tanuláshoz is, olyannyira, hogy hamarosan osztályelső, majd évek múltán tanítónő lesz. Ezt az állását feladja, amikor nevelőnőnek szegődik Mr. Rochesterhez, annak kislánya mellé. Itt nyugalomra és elfogadásra lel, sőt szerelemre is, de egy felfedezésre váró titok árnyékot vet minderre…
Az árnyalt, finom jellemábrázolás, a pompás stílus és szerkesztés méltán biztosítja a regény előkelő helyét a világirodalom klasszikusai között és az Olvasók szívében egyaránt.

Az örök kedvenc! Az örök klasszikus! Most is, sokadszorra újraolvasva is nagyon szerettem. Nagyon féltem, hogy nehogy csalódást okozzon, mert tini korom nagy kedvence volt. Úgy gondoltam, hogy ma már túl romantikus a számomra, szerencsére a félelmeim alaptalanok voltak. Sok-sok évvel ezelőtt pár év alatt 4-szer olvastam el. (Tanulás helyett a tankönyv alá eldugva is olvastam.) A történet csadálatos, nagyon olvasmányos, szinte le sem tudtam tenni. Hiába tudtam, hogy mi fog történni, még mindig elvarázsolt. Nagyon szép szerelemes történet, tele szenvedéssel de a végén minden jóra fordul. Jane és Mr Rochester karaktere most is nagyon tetszett.
Számomra nagyszerű élmény volt az újraolvasása :)

2013. október 22., kedd

José Saramago: Káin

Fülszöveg:
Ha az Úrnak lenne egy fia, azt is megöletné? -kérdezte Izsák. Erre a jövő ad választ. Ez az Úr mindenre képes, a jóra, a gonoszra és a még gonoszabbra is. Így van. Ha nem engedelmeskedsz a parancsának, mi történt volna? – kérdezte Izsák. Az Úr romlással vagy betegséggel sújtja azt, aki nem teljesíti a rendelését. Bosszúálló Isten a mi Urunk. Azt hiszem, igen, – válaszolt Ábrahám lehalkítva a hangját, mintha félne attól, hogy meghallják, mert az Úr mindent megtehet. Hibát vagy bűnt is elkövethet? – kérdezte Izsák. Bizony, hibákat és bűnöket is. Atyám, nem tudom elfogadni ezt a vallást. El kell fogadnod, nincs más választásod, most pedig kéréssel fordulok hozzád, egy alázatos kéréssel. Mi légyen az? Felejtsük el, ami történt. Nem tudom, hogy képes leszek-e elfelejteni, Atyám. Még látom magamat, ahogy ott fekszem, megkötözve a fahasábokon, és téged, ahogyan felemeled a karod, és a kezedben megcsillan a kés. Nem én voltam az, józan eszemmel nem tennék ilyet. Azt akarod mondani, hogy az Úr elveszi az emberek józan eszét? Igen, nagyon sokszor, csaknem mindig – válaszolta Ábrahám. Akárhogyan is, a te kezedben volt a kés. Az úr mindent előkészített, és az utolsó pillanatban közbelépett. Láttad, ott volt az angyal. Elkésett… José Saramago, a 2010-ben, nyolcvanhét éves korában elhunyt Nobel-díjas író életművének utolsó, nagy vihart kavaró művét tartja a kezében az Olvasó.

Nagyon meglepő, furcsa kis könyv ez Saramagotól. Irónikus, humoros, néhol cinikus. Érdekes és szórakoztató, egyben nagyon olvasmányos. Tetszett Káin „időutazása” a bibliai tájakon. Kérdései és kétségei néhol nagyon helyénvalónak tűntek, bár ez az ateista szemlélet nálam nem várt reakciót váltott ki; kedevet kaptam a Biblia újra olvasásához.

2013. október 20., vasárnap

Vámos Miklós: Apák könyve

Fülszöveg:
Az „Apák könyve” …családhistória is. Sok-sok apa vonul fel benne, ám nem mint Esterházynál „egynevűsítve”, hanem megannyi külön-külön történet külön-külön alakjaként. Tizenkét nemzedékről szól, tizenkét prizmán áttörve ugyannak a „nemzettségnek” (ugyanannak?) a históriája, a fejezetek sora mintegy háromszáz évnyi magyar történelmet, itteni sorsot, jelleget vesz elő s elő; az író fájlalja, hogy végződésével a könyv már nem az övé, holott ő maga is folytatódik, az élet is.
Ami főleg izgatott: mitől regény itt a regény? Valóban a történelem írja e történetet, ez nagy hűség, s ennek áldoz-ajándékoz a nyelvezet is. S valóban elkapható a szál, a sodrata-jellege, és ekkor innen várjuk a fordulatokat. Nem a főszereplők „aktívumából”. Késélen alakítják s szenvedik el ők a dolgokat. Persze, történeti hitele van csaknem mindennek. De – az én mércém szerint – azért annyira jó regény ez, mert olyan, mintha kitalációs lenne. Persze, legyinthet valaki e mániámra: legyen a regény igenis minél inkább kitalációs hatású. Világos, hogy egy ilyen regényre elszánt írónak nagy büszkesége a historikus hitel. Ellenben megismétlem: a sikert az adja igazából, hogy a dolog, részleteiben is, jól van kitalálva.
Nagyon nem akaródzna nekem Vámos regényét akár az apakönyvek sorába begyömöszölni, azaz helyét kisaccolni. A későbbi korok döntik el némely könyvek valódi jelentőségét, és Vámost népszerűségének tehertétele kétségkívül sokféleképp nyomja. Ha nem a magyarról lenne szó, akkor is így mondanám: nem igazán „normális” az erre-normás közfelfogás." (Tandori Dezső)

Egy zseniális családtörténet. Egy család 12 generációjának életével ismerkedhetünk meg, miközben felelevenedik a magyar történelem egy elég hosszú időszaka és bepillantást nyerhetünk a magyar nyelv történelmébe, fejlődésébe is. Nagyon érdekes volt ebben a családban a férfiak igénye arra, hogy leírják ami a családjukkal történik. Egy-két kivétel ugyan akadt, de ők is, amint tudomást szereztek az Apák könyvéről, mindig folytatták azt. Érdekes volt a múltba- és jövőbelátás képessége, amelyet mindig az elsőszülött fiúk örököltek. Nagyon szerettem benne azt a sok változatos férfinevet, amelyek változtak a történelmi korral, épp úgy, mint a család vezetékneve, a Csillagtól a Sternig. Haragudtam Csillag Balázsra, amikor „hagyta a múltat” és elégette az Apák könyvét, megfosztva ezzel az utódait a család múltjába való betekintés lehetőségétől.
Csodálatos élmény volt ezt a könyvet olvasni.

2013. október 12., szombat

Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok

Fülszöveg:
A Gyöngéd barbárok nem igazi dráma. Sok minden van benne, ami ellene dolgozik. A legfontosabb, hogy Hrabal apró képekben látja a világot. Nem a drámai összeütközésekre kíváncsi, hanem azokra az emlékekre, amelyek valaha a hősök egyéniségét kialakították.
A három egykori jóbarát – Vladimír, Egon és a doktor – felidézi huszonöt évvel ezelőtti önmagát. Az önmegvalósítás mámoros hitét, a világ birtokba vételének sodró lendületét. A Gyöngéd barbárok forrását a líra táján kell keresnünk: például a regény festő hőse, Vladimír olykor vérrel fröcsköli be vásznát, (egyébként Vladimír Boudník (1924-1968) alapozta meg a cseh mail-artot, mikor a negyvenes évek végén az általa alapított explosionalismus nevű művészeti irányzat manifesztumát, különbözô technikákkal készült műveit postai úton terjesztette, majd 1960-ban elkészítette elsô igazi képeslapját). Vladimir, a vasmunkás és „explozionista” festő, a „gyöngéd barbár”, nem mértékletes, „az élet apró örömeivel” eltelt kispolgár, hanem az egész világra szomjazó fausti alkat. Csak épp a világgal szerelembe vegyülni képtelen Fausttal ellentétben, neki nem kell eladnia lelkét az ördögnek. Egyedül is boldogul. Született hedonista, kisujjában van az életélvezés tudománya.

Ez volt az első könyv, amit Hrabaltól olvastam. Nekem az első történet a Túlságosan zajos magány tetszett jobban. Érdekes volt, ahogy a pincében, a papírzúzdát üzemeltető munkás gondolatait, lelkivilágát megismerhettük. Ő, aki 35 éven át préselte a hulladékpapírt, ez alatt a 35 év alatt egészen a művészi szintre fejlesztette ezt az amúgy unalmas és néha lehangoló tevékenységet. A könyvek elpusztításával, bezúzásával foglalkozó főhős, sokszor felelősnek érezte magát a bezúzott könyvekért, nagyon sokat belőlük „megmentett”, hazavitt, elolvasott és így lassan „akaratán kívül komoly műveltségre tett szert”.
A gyöngéd barbár főhőse egy zseniális festő, Vladimir, aki egy igazi művész. Ők ketten lennének a gyöngéd barbárok? Talán…

2013. október 5., szombat

Jodi Picoult: Elrabolt az apám

Fülszöveg:
A harmincéves Cordelia Hopkins életében látszólag minden nagyon rendben: imádott apja nagy szeretetben nevelte fel, szép kislánya, elbűvölő vőlegénye van, a munkájában – amely eltűnt személyek felkutatásából áll – rendkívül sikeres. Egy elfeledett emlékkép felbukkanása miatt azonban egy pillanat alatt mindez összeomlik: feltárul az eltitkolt múlt; kiderül, hogy semmi sem úgy igaz, ahogy ő azt addig hitte. Anyja mégsem halt meg évtizedekkel ezelőtt autóbalesetben. Apja elrabolta őt, megváltoztatta a családi nevüket, lakóhelyüket, s átírta egész addigi életüket.

Jodi Picoult – éppúgy, mint előző, A nővérem húga címú, nagy sikerű könyvében – izgalmasan, krimiszerű feszültséget teremtve, mesterien gombolyítja a cselekmény fonalát az emberi viszonyok-érzések, a szerelem, a szenvedély és a szülői szeretet útvesztőiben. Vajon előkerül-e az a személy, aki azt sem tudta eddig önmagáról, hogy elveszett?

2013. október 2., szerda

Murakami Haruki: A határtól délre, a naptól nyugatra

Fülszöveg:
Hadzsime – a talányos című regény hőse – átjár a valóság és a képzelet közötti határon. A Határtól délre, a naptól nyugatra (egy Nat King Cole szám címe) a haború utáni japán kisvárosban felnövő Hadzsime képzeletében különleges világot sejtet. Színteret kínál a serdülőkori kíváncsiság és vágyakozás kielégítésére, és férfikorban is táplálja a képzelgő lélek önáltató sóvárgását.
Az egzisztencialista románc egy gyermekkori szerelem története, amelyben két évtized múltán az ártatlan vonzalom pusztító vágyként éled újjá. Hősünk, aki hosszabb sodródás után megtalálta a családi boldogságot, visszazuhan a múltba, és kész kockára tenni egész jelenét.

Ez nagyon érdekes és furcsa kis szerelmi történet, érdekes karakterekkel. Az első könyvem amit Murakami Harukitól olvastam és biztos, hogy fogok még tőle olvasni, mert teljesen lenyűgözött. Nem a történet maga fogott meg, sőt szerintem néhol kissé túl romantikus az én izlésemnek, hanem a hangulata, a „sejtelmessége”.

"Akkor még sok mindent nem értettem. Például azt, hogy megbánthatok valakit úgy, hogy az sosem fogja kiheverni. Hogy az ember néha a létezésével sebzi meg a másikat egy életre szólóan."
29. oldal