2013. június 2., vasárnap

Daniel Glattauer Gyógyír északi szélre

Fülszöveg:
Emmi Rothner e-mailben szeretné lemondani a Like magazin előfizetését, de félreüt egy betűt, és levele véletlenül Leo Leikénél köt ki. Minthogy újra meg újra a rossz címre ír, Leo egy idő után kénytelen felvilágosítani őt a tévedéséről. Így veszi kezdetét a különleges levélváltás, melynek során a teljes ismeretlenség és kedves bensőségesség közti keskeny mezsgyén egyensúlyozva egyre közelebb kerülnek egymáshoz, míg végül kénytelenek feltenni maguknak a kérdést: vajon a levelekben kifejezett, egymás iránti egyre erősebb érzéseik kiállják-e a személyes találkozás próbáját? És ha igen, hogyan tovább?

Hát… nem is tudom, hogy mit írhatnék erről a kis könyvről. Érdekes és nagyon mai történet. Számomra néha kissé irreális is, habár manapság ezek az e-mailes ismeretségek, virtuális szerelmek egyre gyakoribbak. Emmi és Leo e-mailes élcelődése, évelődése, játékos vitája, néha nagyon tetszett, de néhol idegesített is. Nagyon szerettem a könyv humorát. Kellemes, kedves, játékos, humoros, kissé romantikus, enyhén fájdalmas. Nagyon olvastatja magát, a könnyed stílusa miatt is. Összességében tetszett, de nem lesz a kedvencem. Nekem teljesen más típusú könyvek szoktak tetszeni.
A lányomnak nagyon tetszett. Két nap alatt elolavasta a folytatásával együtt. Szerinte rég nem olvasott ilyen jó könyvet.

"Ui.: Ha eszébe jut, hogyan lehetne másképp „Kellemes Karácsonyi ünnepeket és boldog új évet” kívánni, mint hogy „Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet”, akkor legyen olyan kedves, és közölje velem. Addig is: Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok! 
E. Rothner."8. oldal

"Nem, Emmi. Maga nem akárki. Ha valaki nem akárki, akkor az maga. És különösen nem nekem. Olyan, mintha a hétköznapjaimat végigkísérő belső hangomnak a második szólama lenne. Párbeszéddé változtatta a belső monológomat. Gazdagabb lett magától a lelki életem. Maga provokál, makacskodik, kigúnyol, folyton vitatkozik velem. Nagyon hálás vagyok az ugratásáért, a kedvességéért, az elevenségéért, sőt még az „otrombaságaiért” is. 
De Emmi, ne akarjon a lelkiismeretem lenni! (…)
Nem szabad rászoknunk, hogy behatoljunk a másik magánszférájába. Ez nem vezet sehova."
82. oldal

"Minden férfi kíváncsi rá, hogy néz ki egy nő, akivel úgy elegyedett szóba, hogy nem tudja, hogy néz ki. Méghozzá mielőbb meg akarja tudni. Mert csak azután döntheti el, hogy folytatja-e vele a beszélgetést vagy sem."
19. oldal Emmi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése