2013. június 13., csütörtök

Alice Sebold: Komfortos mennyország

Fülszöveg:
Susie tizennégy éves. Üldögél a kilátóban, a maga kis mennyországában, és visszaemlékezik a halálára. Susie-t megerőszakolta és meggyilkolta a szomszéd. Családja csak annyit tud, hogy eltűnt, és visszavárják. A rendőrség nyomoz. A szomszéd eltünteti a nyomokat. Az élet megy tovább.
A kérdés persze éppen ez: hogyan megy tovább? Hogyan birkózik meg két szülő a lánya elvesztésével? A tizenhárom éves húg a nővére hiányával? Megérti-e négyéves öccse, mit jelent az, hogy elment? És megbékél-e Susie azzal, hogy csak nézheti őket?
Csodálatos, felemelő könyv Sebold regénye, amely egy tizennégy éves kislány tiszta szemével figyeli a tragédiát és a gyógyulás folyamatát, az ő hangján kommentálja az emberek megmagyarázhatatlan viselkedését, és az ő bölcsességével veszi tudomásul, hogy csak úgy lehet itt a Földön élni, ha egy kicsit megtanulunk felejteni.
A mű az utóbbi évek talán legnagyobb amerikai bestsellere.

Nagyon kettős érzéseket váltott ki belőlem ez a könyv. Nagyon olvastatta magát, mégis néha untam. Nem tudtam letenni, mert kíváncsi voltam, hogy mi fog történni, de közben nem történt túl sok számomra érdekes esemény. Szokatlan, de érdekes az a nézőpont, ahogy a meggyilkolt kis Susie a mennyországból figyeli a szeretteit, az eseményeket, ahogy „szurkol” a húgának, ahogy figyeli a kis öccsét, ahogy izgul a szülei miatt stb., közben pedig megtudhatjuk, hogy milyen tervei voltak, mit szeretett volna csinálni, ha felnő, mit várt ő az élettől. Az ő szemén keresztül látjuk a családja további életét, azt, hogyan próbálnak túljutni a tragédián. Érdekes téma, érdekes nézőpont, érdekes emberi tragédia és nekem mégis hiányzik belőle valami…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése