2013. május 6., hétfő

Jodi Picoult: A nővérem húga

Fülszöveg:
Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család.
A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul.
A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is.
A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne.
A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi.

Lassan egy hónapja, hogy elolvastam, de még mindig nagyon nehezen tudok írni róla. Nagyon olvasmányos, nagyon emberi, nagyon komoly jogi és etikai problémákat feszeget, de számomra egy kissé túl „amerikai”, túl hatásvadász. (Ezért nem kapott 5 csillagot). Néha nagyon zavart, hogy azt várják el tőlem, hogy az első fejezet végétől mindig sírjak. Éppen ezért az elején és a végén megkönnyeztem egy kicsit, de a közbeeső részeknél már nem hatódtam meg annyira. Ettől függetlenül nagyon tetszett. Két nap alatt olvastam el. Azóta nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy szülőként miként járunk el helyesen. Nagyon sok kényes kérdést feszeget. Van-e jogunk azért világra hozni egy gyereket, hogy a másik gyerekünket megmentsük, meddig jó az egy beteg gyereknek, hogy minden erőfeszítés és kezelés árán életben tartják, mit érezhet az a gyerek, akinek a szülei a figyelmük és energiájuk nagy részét a beteg testvérére fordítják ? Mi lehet az oka annak, hogy egy aranyos kislány, aki nagyon szereti a testvérét Katet, akinek az eddigi élete nagyrészt arról szólt, hogy ő a tetstvére megmentője, beperli a szüleit….Milyen érzés lehet mindig a „nővére húgának” lenni…És mindezek ellenére Anna és Kate nagyon jó tetstvérek, nagyon szeretik egymást és nagyon ragaszkodnak egymáshoz.. Sokat gondolkodtam azon is, hogy én mit tettem volna a szülők helyében. Erre a kérdésre sem tudom a választ, mert szerintem nincs is erre egy helyes válasz. A vége… nagyon megdöbbentett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése