2013. január 10., csütörtök

Mario Vargas Llosa: Mayta története

Fülszöveg:
Egy perui trockista forradalmárról szól Mario Vargas Llosa 1984-ben megjelent regénye: Alejandro Maytáról, aki 1958-ban egy elvetélt, tragikomikus, mindössze tizenkét óráig kitartó forradalmi felkelés vezére volt. A szerző a szemtanúkat kérdezve igyekszik rekonstruálni az eseményeket, feltárni az igazságot, hogy aztán annak ismeretében „hazudhasson", mert hiszen nem történelmet ír, hanem regényt, melynek jelen idejében egy „világvége-korszakot élő", háború, terrorizmus és idegen katonai beavatkozás sújtotta Perut képzel el. Az utolsó fejezetben találkozik a megöregedett, beteg, életét fagylaltárusként tengető Maytával is: a fikció szembesülhet a valósággal, ha a „valóság" szónak van egyáltalán értelme. Mert az egy éven át tartó nyomozás ellenére csak annyi bizonyos, hogy „mindenütt hegyekben áll a szemét", és az emberi nyomorúsággal szemben a forradalmi akciók éppoly tehetetlenek, mint egy regény. A tehetetlenségnek ez az érzése és a nyomorúság elleni dacos – akár irodalmi, akár forradalmi – lázadás kapcsolja össze a szerzőt és hősét, olyannyira, hogy a regény lapjain már-már összeolvadnak ők ketten: Mario Vargas Llosa, az író és Mayta, a forradalmár, akinek hitével és világnézetével az író nem ért egyet, mégis szeretne hinni erkölcsi tisztaságában.

Hát… nem is tudom… Nem tudtam megszeretni, pedig nagyon szerettem volna, de abbahagyni sem tudtam, mert szerettem volna megtudni, hogy mi történik Maytával, vagy mi az igazság vele kapcsolatban. Sajnos ez nem derült ki. Az író be is ismeri, hogy nem történelmet írt, hanem regényt. Számomra egy nagyon távoli világról szól, egy diktatúráról, egy terror sújtotta országról, amely nem csak földrajzi szempontból van nagyon távol tőlünk. Mivel erdélyi vagyok, én is megéltem (túléltem) egy diktatúrát, de szerencsémre a Peruban történtek így is idegenek számomra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése