2012. november 11., vasárnap

Joanne Harris: Szederbor

Fülszöveg:
Jay ifjú korában írt egy könyvsikert, azóta írói válságban szenved. Együtt él barátnőjével, és álnéven gyenge regényeket ír. A pincéjében viszont ott lapul 6 üveg gyümölcsbor, amelyek megváltoztatják az életét. Vesz egy tanyát az isten háta mögötti kis francia faluban, ahol elbűvöli a táj, az emberek, de még inkább titokzatos szomszédnője, a remeteéletet élő Marise. Jay végre belekezd új regényébe, rendbe hozza az elhanyagolt tanyát, beilleszkedik a falu életébe, és egyre közelebb kerül a szomszédasszonya titkának megfejtéséhez. Újra átéli gyermekkora végzetes nyarát, amikor megszűnt a hite barátjában, Joeban és annak „hétköznapi mágiájában”. De Joe váratlanul visszatér, s vele a csoda is.Aki ezt a könyvet kezébe veszi, annak különös illat csapja meg az orrát. A cukor és alma és szederzselé és füst rendkívüli, átható illata. Nosztalgiát ébresztő illat, melynek birtokába bátran nézhetünk az ínséges idők elébe…Joanne Harris ebben a könyvében is csak szépet és jót tartogat az olvasó számára.

Hát … nem is tudom…A végére nagyon megszerettem. Ez volt az első könyv, amelyet Joanne Harristól olvastam. Biztos, hogy még fogok tőle olvasni. Igazából nem is tudom, hogy mi a bajom vele. Szép… lélekmelegítő történet, nagyon szépen megírva, és mégis vannak fenntartásaim. Lehet, hogy csak az a bajom vele, hogy az első 60-70 oldal kissé vontatott volt. Éreztem,hogy van benne valami, ami vonz, de mégsem olvastatta magát. A következő problémám pedig az , hogy vége lett. Kissé túl hamar ért véget. (A 80. oldaltól már nagyon tetszett) Kíváncsi lettem volna a folytatásra. Az egész valójában arról szól, hogy merjünk önmagunk lenni, merjünk változtatni, ha arra van szükségünk.

"– Egy regényben vagy novellában még a legszürkébb, leghidegebb szereplőt is humanizálni lehet azzal, ha adunk mellé valakit, akit szeret."

"–Olyan, akár az ihlet – mondta végül. – Az ember olykor a reggelt sem tudja várni. Néha mindent félbe kell hagynia, különben elillan, mielőtt rájönne, mi is az."
64. oldal


"A bor beszél. Kérdezzünk csak meg bárkit. Az utcasarki orákulumot, az esküvői lakomára betérő hívatlan vendéget, a szent őrültet. Millió hangon szólal meg. Megoldja a nyelvet, mélyen eltemetett titkokat hoz napvilágra, olyanokat, amelyekről talán nem is volt tudomásunk. Kiabál, őrjöng, suttog. Nagy tervekről, tragikus szerelmekről és iszonyatos árulásról szónokol. Sikoltozva kacag. Magában kuncog. Önnön tükörképe előtt sír. Tovatűnt nyarakat és olyan emlékeket kelt életre, amelyeket jobb lenne elfelejteni. Minden üvegből más idők, más helyek könnyű illata lebben elő, a legközönségesebb Liebfraumilchtől a királyi Veuve Clicquot-ig mind szerény csoda. Vagy ahogy Joe nevezte: hétköznapi mágia. Az alapanyag átalakítása álmokká. Laikus alkímia."
(első mondat)

"Az igazság már csak ilyen. Minél inkább el akarjuk mondani, annál nehezebb. Annál lehetetlenebbnek tűnik."318. oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése