2012. október 17., szerda

Markus Zusak: A könyvtolvaj

Fülszöveg:
EGY APRÓ KIS TÉNY: MEG FOGTOK HALNI
1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga.
Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.
FONTOS INFORMÁCIÓK
ez a kis történet
egy lányról
egy harmonikásról
néhány fanatikus németről
egy zsidó bokszolóról
és egészen sok lopásról szól.

MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL
A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA
MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT.

Csodaszép történet, ha lehet egyáltalán ilyet mondani azokról a borzalmas időkről. Szenzációs, egyszerre szomorú és szép. Csodálatos emberi értékeket közvetít. A háborút ez a történetet egy teljesen más szemszögből mutatja be. Egy árva német kislány és egy egészen hétköznapi német kisváros életével, hétköznapjaival ismerkedhetünk meg és döbbenhetünk rá arra, hogy a háború szörnyűségei senkit sem kerülnek el. Nekem tetszett.

"– Éhes vagy? – kérdezte Rudy. 
– Farkaséhes – felelte Liesel. Egy könyvre."
318. o.
"MAX VANDENBURG UTOLSÓ SZAVAI ~ 
Már eleget tett.

A Himmel utca 33. most igazán a csend háza lett, és nem maradt észrevétlen, hogy aDuden szótár egyértelműen téved, már ami a rokon értelmű szavakat illeti.
A csend egyáltalán nem néma és nyugodt, és nem béke."
436. oldal
"Amikor Hubermannék hazaértek, egyenesen a pincébe mentek, de úgy tűnt, Max nincs ott. Ott voltak a kicsi, narancssárga lámpa, de Maxot nem látták, és nem is válaszolt. 
– Max!
– Eltűnt.
– Max, itt vagy?

– Itt vagyok.
Először azt hitték, a takaróponyvák és festékesdobozok mögül jött a hang, de aztán Liesel megpillantotta: ott álltak előttük. Elcsigázott arca festőeszközök és szövetek között álcázva. Ott ült, arca és szája merő ámulat.
Mikor odamentek, újra megszólalt.
– Nem tudtam ellenállni – mondta.
Rosa ocsúdott elsőnek. Leguggolt, a szemébe nézett. -Miről beszél, Max?
– Én … – Küszködött a szavakért. – Amikor minden csendes volt, felmentem a folyosóra, és a nappaliban épp csak résnyire nyitva volt a függöny… ki lehetett látni. És kinéztem, épp csak pár másodpercre. – Huszonkét hónapja nem láttam a külvilágot.
Nem volt se harag, se szemrehányás.
Ekkor a Papa szólalt meg.
– És milyen volt?
Max felemelte a fejét, nagy-nagy bánat és ámulat volt benne. – Voltak csillagok – mondta. – Égették a szemem."
"Soha nem jelent jót, ha a felnőttek sugdolóznak."
108. o.

"Ma kék az ég, Max, és van rajta egy nagy, hosszú felhő, úgy nyúlik el, mint egy kötél. A végénél van a nap, az meg olyan, mint egy sárga lyuk…
Max abban a pillanatban tudta, hogy ilyen időjárás-jelentést csak egy gyerek mondhat neki."
276.o.
"Duden szótári jelentés 3. Angst- félelem: kellemetlen, gyakran erős érzés, melyet a veszély előérzete vagy tudata vált ki. Rokon értelmű szavak: rettegés, rémület, pánik, szorongás, frász."
413. o.

"Lophat az ember boldogságot? Vagy ez is csak egy belső, pokoli emberi trükk."
407. o.
"Sok mindent akartam mondani a könyvtolvajnak, a szépségről és a kegyetlenségről. De ugyan mit mondhattam volna neki ezekről a dolgokról, amit nem tudott már maga is? El akartam magyarázni neki, hogy folyton túlértékelem és alábecsülöm az embereket – és nagyon ritkán tudom egyszerűen csak értékelni őket. Meg akartam kérdezni tőle, hogy lehet ugyanaz a dolog annyira csúnya és annyira nagyszerű, és ugyanazok a szavak annyira átkozottak és annyira ragyogóak."
594. o.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése