2012. október 17., szerda

Herta Müller: A róka volt a vadász

Fülszöveg:
A 2009-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Herta Müller fiatalon szembesült a Ceauşescu-rezsim elnyomásával. Mivel nem volt hajlandó a Securitate ügynökeként dolgozni, állásából elbocsátották, a titkosszolgálat folyamatosan zaklatta. Már első műveiben keményen bírálta a diktatúrát, Romániában nem is publikálhatott, könyvei cenzúrázatlan formában csak Németországban jelenhettek meg, miután 1987-ben Berlinbe emigrált, ahol azóta is él.
A róka volt a vadász című regény a Ceauşescu-diktatúra utolsó hónapjainak krónikája, és Temesváron játszódik. Mégis attól megrendítő igazán, hogy a történetet végigolvasva tudatosul bennünk: ami a rendszerváltás előtt a szovjet blokk országaiban megtörténhetett, az a világ bármely szegletében újra visszatérhet. A mag a gonosz termékeny talajából egy szép napon ismét szárba szökkenhet, mert az emberek nem változnak, mert megvan a fogadókészség, mert az emberek a fenyegetettség árnyékában, ha kell, mindig és mindenhol megvásárolhatók, mert készen állnak, hogy elárulják egymást és önmagukat.

Lehangoló, szomorú, szürke világ volt. A Ceauşescu-diktatúra utolsó évei, évtizedei ilyenek voltak. Semmi szín, semmi vidámság. Az a kérdés csak, hogy mire képes az ember a túlélés reményében? Sokan csak a kilátástalanságot érezték. Mi akik akkor voltunk fiatalok, még reménykedtünk valamilyen változásban. ’89 szeptemberében egy romániai kisvárosban egy hasonló gyárban kezdtem dolgozni az érettségi után. Gyülekezési tilalom volt. A vendéglők, cukrászdák ablakairól lekerültek a függönyök, hogy bárki láthassa, hogy mi történik ott. Ilyen világban éltünk. Herta Müller csodálatosan ír erről. Apró kockákból áll össze a történet. Nekem nagy élmény volt ez a könyv.

"Soha nem lehet tudni, hogy amit gondolunk, abból mondat lesz-e, vagy gombóc a torkokban."
45. o.
"…mit tudsz te az emberekről, mondta Adina, mit látsz, amikor fölvágod őket, mert betegek vagy meghaltak. Semmit. Meg lehet magyarázni egy diktátort orvosilag? Hol van, az agyban, a gyomorban, a májban, vagy a tüdőben?"
239. old."Pavel kinyitja az ajtót. Az asztal mögül egy nő szeme néz rá. Kezében golyóstoll. Az asztalon papírlap. Három rövid, ferde sor, három név. Lássuk, mondja Pavel, elveszi a papírlapot, olvas. Repül a keze, a szék nagy robajjal hátradől. A nő fejjel a szekrénynek esik."
141. o.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése