2012. október 17., szerda

Markus Zusak: A könyvtolvaj

Fülszöveg:
EGY APRÓ KIS TÉNY: MEG FOGTOK HALNI
1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga.
Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.
FONTOS INFORMÁCIÓK
ez a kis történet
egy lányról
egy harmonikásról
néhány fanatikus németről
egy zsidó bokszolóról
és egészen sok lopásról szól.

MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL
A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA
MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT.

Csodaszép történet, ha lehet egyáltalán ilyet mondani azokról a borzalmas időkről. Szenzációs, egyszerre szomorú és szép. Csodálatos emberi értékeket közvetít. A háborút ez a történetet egy teljesen más szemszögből mutatja be. Egy árva német kislány és egy egészen hétköznapi német kisváros életével, hétköznapjaival ismerkedhetünk meg és döbbenhetünk rá arra, hogy a háború szörnyűségei senkit sem kerülnek el. Nekem tetszett.

"– Éhes vagy? – kérdezte Rudy. 
– Farkaséhes – felelte Liesel. Egy könyvre."
318. o.
"MAX VANDENBURG UTOLSÓ SZAVAI ~ 
Már eleget tett.

A Himmel utca 33. most igazán a csend háza lett, és nem maradt észrevétlen, hogy aDuden szótár egyértelműen téved, már ami a rokon értelmű szavakat illeti.
A csend egyáltalán nem néma és nyugodt, és nem béke."
436. oldal
"Amikor Hubermannék hazaértek, egyenesen a pincébe mentek, de úgy tűnt, Max nincs ott. Ott voltak a kicsi, narancssárga lámpa, de Maxot nem látták, és nem is válaszolt. 
– Max!
– Eltűnt.
– Max, itt vagy?

– Itt vagyok.
Először azt hitték, a takaróponyvák és festékesdobozok mögül jött a hang, de aztán Liesel megpillantotta: ott álltak előttük. Elcsigázott arca festőeszközök és szövetek között álcázva. Ott ült, arca és szája merő ámulat.
Mikor odamentek, újra megszólalt.
– Nem tudtam ellenállni – mondta.
Rosa ocsúdott elsőnek. Leguggolt, a szemébe nézett. -Miről beszél, Max?
– Én … – Küszködött a szavakért. – Amikor minden csendes volt, felmentem a folyosóra, és a nappaliban épp csak résnyire nyitva volt a függöny… ki lehetett látni. És kinéztem, épp csak pár másodpercre. – Huszonkét hónapja nem láttam a külvilágot.
Nem volt se harag, se szemrehányás.
Ekkor a Papa szólalt meg.
– És milyen volt?
Max felemelte a fejét, nagy-nagy bánat és ámulat volt benne. – Voltak csillagok – mondta. – Égették a szemem."
"Soha nem jelent jót, ha a felnőttek sugdolóznak."
108. o.

"Ma kék az ég, Max, és van rajta egy nagy, hosszú felhő, úgy nyúlik el, mint egy kötél. A végénél van a nap, az meg olyan, mint egy sárga lyuk…
Max abban a pillanatban tudta, hogy ilyen időjárás-jelentést csak egy gyerek mondhat neki."
276.o.
"Duden szótári jelentés 3. Angst- félelem: kellemetlen, gyakran erős érzés, melyet a veszély előérzete vagy tudata vált ki. Rokon értelmű szavak: rettegés, rémület, pánik, szorongás, frász."
413. o.

"Lophat az ember boldogságot? Vagy ez is csak egy belső, pokoli emberi trükk."
407. o.
"Sok mindent akartam mondani a könyvtolvajnak, a szépségről és a kegyetlenségről. De ugyan mit mondhattam volna neki ezekről a dolgokról, amit nem tudott már maga is? El akartam magyarázni neki, hogy folyton túlértékelem és alábecsülöm az embereket – és nagyon ritkán tudom egyszerűen csak értékelni őket. Meg akartam kérdezni tőle, hogy lehet ugyanaz a dolog annyira csúnya és annyira nagyszerű, és ugyanazok a szavak annyira átkozottak és annyira ragyogóak."
594. o.

Herta Müller: A róka volt a vadász

Fülszöveg:
A 2009-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Herta Müller fiatalon szembesült a Ceauşescu-rezsim elnyomásával. Mivel nem volt hajlandó a Securitate ügynökeként dolgozni, állásából elbocsátották, a titkosszolgálat folyamatosan zaklatta. Már első műveiben keményen bírálta a diktatúrát, Romániában nem is publikálhatott, könyvei cenzúrázatlan formában csak Németországban jelenhettek meg, miután 1987-ben Berlinbe emigrált, ahol azóta is él.
A róka volt a vadász című regény a Ceauşescu-diktatúra utolsó hónapjainak krónikája, és Temesváron játszódik. Mégis attól megrendítő igazán, hogy a történetet végigolvasva tudatosul bennünk: ami a rendszerváltás előtt a szovjet blokk országaiban megtörténhetett, az a világ bármely szegletében újra visszatérhet. A mag a gonosz termékeny talajából egy szép napon ismét szárba szökkenhet, mert az emberek nem változnak, mert megvan a fogadókészség, mert az emberek a fenyegetettség árnyékában, ha kell, mindig és mindenhol megvásárolhatók, mert készen állnak, hogy elárulják egymást és önmagukat.

Lehangoló, szomorú, szürke világ volt. A Ceauşescu-diktatúra utolsó évei, évtizedei ilyenek voltak. Semmi szín, semmi vidámság. Az a kérdés csak, hogy mire képes az ember a túlélés reményében? Sokan csak a kilátástalanságot érezték. Mi akik akkor voltunk fiatalok, még reménykedtünk valamilyen változásban. ’89 szeptemberében egy romániai kisvárosban egy hasonló gyárban kezdtem dolgozni az érettségi után. Gyülekezési tilalom volt. A vendéglők, cukrászdák ablakairól lekerültek a függönyök, hogy bárki láthassa, hogy mi történik ott. Ilyen világban éltünk. Herta Müller csodálatosan ír erről. Apró kockákból áll össze a történet. Nekem nagy élmény volt ez a könyv.

"Soha nem lehet tudni, hogy amit gondolunk, abból mondat lesz-e, vagy gombóc a torkokban."
45. o.
"…mit tudsz te az emberekről, mondta Adina, mit látsz, amikor fölvágod őket, mert betegek vagy meghaltak. Semmit. Meg lehet magyarázni egy diktátort orvosilag? Hol van, az agyban, a gyomorban, a májban, vagy a tüdőben?"
239. old."Pavel kinyitja az ajtót. Az asztal mögül egy nő szeme néz rá. Kezében golyóstoll. Az asztalon papírlap. Három rövid, ferde sor, három név. Lássuk, mondja Pavel, elveszi a papírlapot, olvas. Repül a keze, a szék nagy robajjal hátradől. A nő fejjel a szekrénynek esik."
141. o.

2012. október 12., péntek

Herta Müller: Szívjószág

Fülszöveg:
Adina holtan találja egyetemi évfolyamtársnőjét a kollégiumi szobában. Úgy tűnik, öngyilkos lett. Adina azonban megtalálja a naplóját, és gyanakodni kezd, így kerül Edgar, Kurt és Georg társaságába, akik gyilkosságról beszélnek. Tőlük kapja a tiltott, külföldről behozott könyveket is, és hozzájuk hasonlóan verseket kezd írni.
Olyan országban, amelynek minden második polgára a titkosszolgálat munkatársa, mindez nem maradhat sokáig észrevétlen. Adinát és társait Pjele százados veszi kezelésbe: mindennapos zaklatásnak teszi ki őket és családjukat. Négyük közül hárman hagyják el az országot, de addigra mindegyiküket felőrli a diktatúra, amelynek emlékképeitől képtelenek lesznek szabadulni.

Herta Müller önéletrajzi elemekkel átszőtt regénye a diktatúra mindennapjainak pontos, költői látlelete. 1994-ben jelent meg először Németországban. A Lélegzethinta és A róka volt a vadász után a Szívjószág Herta Müller harmadik magyarul megjelenő könyve.

Nagyon szomorú és nagyon is őszinte. A Ceauşescu Romániájában a kisebbségi értelmiségiek élete ilyen volt. Főként a diktatúra utolsó éveiben az élet nagyon sokak számára fájdalmas volt, a valóság félelmetes és félelmekkel, meghurcoltatásokkal tele. Ennyire hiteles korrajz nem sok van. Az általam olvasott könyvek közül talán csak a Dragomán György A fehér király című könyve.
Nyomasztó az egész könyv , mégsem tudtam letenni a kezemből. A fájdalmas valóság hiteles tolmácsolása. Nyelvezete is a kor félelmetes hangulatát idézi. ' Úgy iszkolt a szívjószágunk, mint az egér." lehetne-e ennél hitelesebben, szebben leírni a félelmet.?
Nekem nagyon tetszett.

"Ha hallgatunk, kellemetlenné válunk, (…) ha beszélünk, nevetségessé."
(első mondat)"A gyereknek két nagymamája van. Egyikük odajön este az ágyához a szeretetével, és a gyerek felnéz a fehér mennyezetre, mert a nagymama mindjárt imádkozni kezd. A másik is odajön este az ágyához a szeretetével, és a gyerek a nagymama sötét szemébe néz, mert mindjárt énekelni kezd.(…) Amikor véget ér a dal, azt hiszi a gyerek már mélyen alszik. Azt mondja: pihentesd a szívjószágod, ma is jó nagyot játszottál. Az éneklős nagymama kilenc évvel éli túl az imádkozó nagymamát. És hat évvel a saját eszét."
40. o.

"Mindenki a menekülés gondolatából élt. Be akartak ugrani a Dunába, és addig úszni, amíg külföldi vizet nem érnek. Bele akartak rohanni a kukoricába, míg talpuk alatt a föld külföldivé nem válik."
56. o.


"Minden titokzatos menekülési terv fölött érezni lehetett a diktátort és gárdistáit, érezni lehetett, ahogy figyelnek és egyenlő részekre osztják a félelmet."
57. o.

"Úgy iszkolt a szívjószágunk, mint az egér."
91. o.


"Ha levelet írunk, dátumot nem elfelejteni, és mindig kerüljön egy hajszál a lapok közé, mondta Edgar. Ha nincs ott, felbontották a levelet. Hajszálak utaznak, gondoltam, vonatoznak keresztül-kasul az országban. Egy sötét hajszál Edgartól, egy világos tőlem. Egy-egy vörös Kurttól és Georgtól. Őket aranyfiúknak nevezték a diáktársaik. Ha körömollót írunk a mondatba, az a kihallgatás, mondta Kurt, ha házkutatás, akkor cipőt írunk, a lehallgatásra pedig megfázást. Megszólítás után mindig felkiáltójel, halálos fenyegetés esetén csak vessző."
91-92. o.


"Ezt írtam Edgarnak: Egy hete megfáztam, és nem találom a körömollómat. Georgnak ezt írtam: Egy hete megfáztam, a körömollóm pedig nem vág."
104. o.


"Nem akartuk elhagyni az országot. Nem akartunk beugrani a Dunába, fölrepülni a levegőbe, felkapaszkodni egy tehervagonra. Az elvadult parkban jártunk. Edgar azt mondta: Ha elmenne az az egy, akinek tényleg el kell mennie, akkor mindenki itt maradhatna. De ő maga sem hitte, amit mond. Senki sem hitte el, hogy valaha is elmegy az az egy."
70. o.

Muriel Barbery A sündisznó eleganciája

Fülszöveg:
 Az ötvennégy éves Renée egy párizsi magánpalota házmestere. Kövér, tyúkszem van a lábán, hitvány ételeket eszik és szappanoperákat néz. Csakhogy Renée-nek van egy titka: hihetetlenül művelt. Szereti a filozófiát, a zenét, és a japán művészetet. Álarca mögül mélyen lenézi a luxuslakások gazdag lakóinak üres életét. A 12 éves Paloma, az ötödik emeletről, látszólagos engedelmességgel igyekszik belesimulni a tizenévesek popkultúrájába, de ő is kimagasló intelligenciát takargat. És mivel lesújtó véleménnyel van a világról, azt tervezi, hogy tizenharmadik születésnapján felgyújtja lakásukat, majd véget vet életének.
Ők ketten a regény főszereplői és egyúttal narrátorai. Meg a házba költöző dúsgazdag japán férfi, aki puszta létével, no meg azzal, hogy átlát a szitán, izgalmas mozgásba hozza az eseményeket…

"Az emberek azt hiszik, hogy a csillagokat követik, és közben aranyhalként végzik egy gömbakváriumban."

"Ott a hiba, hogy a gyerekek elhiszik, amit a felnőttek mondanak, és amikor ők is felnőnek, úgy állnak bosszút, hogy becsapják a saját gyerekeiket. „Az életnek van értelme, és a felnőttek tudják is, mi az”, ez az egyetemes hazugság, és ebben mindenkinek muszáj hinnie…"

"Michel asszonyból a sündisznó eleganciája árad: kívülről tüskék borítják, valóságos erődítmény, de az az érzésem, hogy belülről éppen olyan egyszerűen kifinomult , mint a sündisznó, ez az álságosan hanyag, ádázul magányos és szörnyűségesen elegáns állat."
156.o
"meg kell találnunk a feladatot, amiért a világra jöttünk, a tőlünk telhető legjobban ellátni, tiszta erőnkből, és anélkül, hogy a kákán is csomót keresnénk, vagy azt hinnénk, hogy van valami isteni a mi állati természetünkben. Csak így érezhetjük, hogy valami konstruktív dolgot viszünk véghez éppen abban a pillanatban, amikor a halál elragad minket. […] Azt hisszük, tudunk mézet csinálni úgy, hogy nem osztozunk a méhek sorsában; de mi is csak szegény méhek vagyunk, akik arra ítéltettek, hogy elvégezzék a feladatukat, és meghaljanak."
264. oldal