2012. július 21., szombat

José Saramago: Az elefánt vándorútja


Fülszöveg:
A XVI. század derekán III. János portugál király azzal lepte meg házasulandó unokaöccsét, az osztrák Miksa főherceget, hogy a nászajándékhoz ráadásként küldött neki egy indiai elefántot. Az ajándékozási ceremóniáról igen keveset tudunk, csak néhány forrás emlékezik meg róla. Ezekből a szűkszavú beszámolókból kiindulva az áradó írói fantáziával megáldott José Saramago egykori nagy regényeihez mérhető művet alkotott, lenyűgöző történetbe foglalta az elefánt hosszúra nyúló vándorútját Belémből, a portugál királyi udvarból fél Európán, az Alpok hágóin át az osztrák fővárosba.

Nem tudjuk, hogy a könyv olvasása közben mit csodáljunk jobban: elbeszélői stílusát-e, amely írói munkásságának legmaradandóbb pillanatait idézi, a valóságos és kitalált személyek egymás mellett szerepeltetését-e, amelynek révén a valóság és a képzelet oly mértékben egybeolvad, ahogyan csak a legnagyobb művészi alkotásokban szokott, vagy figurateremtő erejét és azt az elnéző derűt, amellyel az iróniára és gunyorosságra hajlamos José Saramago az emberi gyöngeségeket megmutatja.
A Nobel-díj odaítélése után tíz évvel megírt Az elefánt vándorútjá-ban Saramago teljes irodalmi fegyverzetében lép újra elénk.

Egy nagyszerű író nagyon szép könyve. Nagyon tetszett, csak azért nem kap 5 csillagot, mert nagyon lassan haladtam vele. Nagyon sokszor el kellett gondolkodnom az olvasottakon. Saramago elbeszélői stílusa magával ragadó, nagyon tetszett, hogy egy mondatban sokszor több szereplő is megszólal, hogy nem hagyományos a párbeszéd. Humora, iróniája és szereplőinek jelleme által is maradandót alkotott.

"a tudatlanságnak az a legnagyobb előnye, hogy megvéd bennünket a hamis tudástól."
107. oldal"



"Az ember csak elnézi a térképet, és ebbe is belefárad. És mégis úgy tetszik, mintha minden közel volna, szinte karnyújtásnyira. A magyarázatot nyilván a léptékben kell keresnünk. Azt könnyű elfogadni, hogy egy centiméteres távolság a térképen a valóságban húsz kilométernek felel meg, arra viszont a legritkábban gondolunk, hogy ebben a műveletben a mi arányaink is ennek megfelelően csökkennek, és ezért a térképen végtelenül aprócskává zsugorodunk, pedig amúgy is igen kicsinyek vagyunk a világhoz képest."
143.o.

"Ahogy egy költő írta, a fenyők kétségbeesett jajszavára nem érkezik soha válasz az égből. Az emberek sem kapnak választ, pedig a legtöbbjük gyermekkora óta ismeri a megfelelő imákat, csak meglehet, hogy nem istennek tetsző nyelven mondják el. Pedig aki a hideget adja, subát is ad hozzá, allítja a mondás, de nem mindenkinek jut belőle egyenlő mértékben."
194.o.


"de a történelmi dokumentumokban ez a megfellebbezhetetlen adat szerepel, amelyért kezességet vállal a történész, megerősít a regényíró, akinek meg kell bocsátani, hogy bizonyos dolgokat szabadon kezelt, nemcsak azért, mert jogában áll a képzelőerejét használni, hanem azért is, mert az üresjáratokat is ki kell töltenie, nehogy az elbeszélés mindennél szentebb egysége csorbát szenvedjen. Lényegében véve el kell ismernünk, hogy a történelem nemcsak szelektív, hanem tendenciózus is, csak azt választja ki, az életből, ami a társadalmi közmegegyezés szerint történelemnek tartott anyagként fontos a számára, és minden mást semmibe vesz, pedig lehet, hogy éppen itt lehetne rálátni a tények, a dolgok az egész átkozott valóság igazi magyarázatára."

199. o.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése