2012. június 18., hétfő

Joyce Carol Oates: Napforduló

Fülszöveg:
Régi földbirtokok, klasszicizáló házak, a kvéker humanista hagyomány és keresztény tartás légkörében, Pennsylvania vidékén találkozik két mai magára maradt nő. Az egyik fiatalabb és szép, elvált és talajvesztettségében menekül ebbe a környezetbe, hogy újra rendezze az életét, hogy tanítson becsülettel. A másik nem sokkal idősebb, de már özvegy – mégpedig egy világhírű szobrász özvegye – és maga is jó nevű festő, művész, egyéniség. Szépnek nem szép, de annál izgalmasabb, vonzóbb, csupa rejtély. Különcségével már-már uralkodói határozottságával természetszerűleg vonzza, szinte megbabonázza, magához láncolja a megbizonytalanodott, törékeny tanárnőt. Az ellentéteknek ebben a vonzásában rajzolja meg a számos könyvéről nálunk is jól ismert és kedvelt amerikai írónő, Joyce Carol Oates két mai nő féktelenül vagy csupán a barátságon is túlmutató kapcsolatát.

Egy fura kis történet, két teljesen különböző, magányos nő barátságáról. Monica a „dolgozó nő”, a kis tanárnő, és Sheila a „művész”, a festő „lelkébe” nyerünk betekintést a könyv olvasása közben. Monica és Sheila egy adott ponton túl már függnek egymástól, egymás barátságától, félnek a magánytól, az egyedülléttől. Két sebzett, sérült nő fura kapcsolata bontakozik ki előttünk. Néha nagyon vágynak egymás társaságára, máskor pedig utálják, gyűlölik egymást, és arra gondolnak, hogy többé látni sen szeretnék a másikat. Nagyon szuggesztíven mutatja be az írónő a két nő vívódását. Elággé depressziós hangulatot tudott ébreszteni bennem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése