2012. június 4., hétfő

Vámos Miklós: Zenga zének

Fülszöveg:
„E regény cselekménye 1955-ben és 1956-ban játszódik. Öcsi, a főhős, hatéves. Én is hatéves voltam akkor, de Öcsivel csak annyiban vagyok azonos, amennyiben mindenkivel, aki ama zűrös időszakban velem együtt volt nagycsoportos óvodás, majd első elemista. Hogy mi minden történt velünk ezen túl, azt itt most nem sorolom, remélem, benne van a könyvben. Úgy érzem, mindazt, amit e regény főszereplője nehezen képes fölfogni és földolgozni, azt az én nemzedékemnek máig sem sikerült teljesen megemésztenie: változatlanul küszködünk a kettős (hármas, négyes…) nevelés gondjaival, egyszerre hat ránk a vallás, a politika, a szerelem, a faji hovatartozás, a barátság, a családi kötöttségek minden gondja és öröme. Az első kiadás idején (1983-ban) egy-egy szövegrészt törölni kellett a kéziratból, művészeten kívüli szempontok kényszere alatt. A kimaradt bekezdések e kiadásba visszakerültek. De azt hiszem, emiatt nem érdemes megvenni. Nem politikai szenzáció: regény. Ajánlom mindazoknak, akikben felnőtt fejjel is él még a gyerek. Éljen soká.”

Hát ez a könyv is nagyon tetszett, mint eddig minden Vámos Miklós, amit olvastam. Az elején azt hittem, hogy egy hat éves kisfiúról szól, arról, hogy hogyan ismerkedik a világgal, hogyan tud meg egyre többet a körülötte történő eseményekről, emberekről, hogyan próbál boldogulni az életben, amiben a felnőttek magyarázatai nem nagyon segítenek neki, sőt sokkal inkább összezavarják. Mindez történik a kommunizmusban, akkor, amikor a felnőttek sem mondták ki mindig azt, amire gondoltak. Most látom, hogy milyen könnyű összezavarni egy kisgyereket, ha csak elejtett szavakból, vagy fél mondatokból kell összeraknia a számára fontos kérdésekre a választ. Ebben a nagyon bonyolult és nehéz politikai rendszerben,( az 1956-os forradalom kitörésekor) a történések egy felnőttnek is soknak bizonyulhattak, nemcsak egy gyereknek. Engem a könyv stílusa is megkapott. Nagyon szerettem, hogy a szavak tagolásával is érzékelteti, hogy egy kisfiú gondolatairól van szó.

 "Nos (az igazgató)?, bátran, mitől félsz? Eznem…erről nemszabad…-suttogta. Mit nem szabad?, miért nem szabad? Hát…mera szocializmusba tiltvavana zisten…"
171. o.

"Hátilyena forradalom?!
A történelemneka gőzmozdonya?!?
Aminálunka szocializmusba nincsis?!?!"

210. o.

"Á, az Isten nem segít. Egyrészt, mert nincs. Ha pedig neaggyisten mégis volna, akkor sem segít, a sok bűn, az elmulasztott misék és imádkozások, de legfőképpen az ateista szakkör miatt."
218.o.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése