2012. március 20., kedd

Virginia Woolf: Mrs. Dalloway


Fülszöveg: Egy ötvenes éveiben járó úrinő, Clarissa Dalloway, egy konzervatív politikus felesége London belvárosában sétálgat. Estélyt készül adni, amelyre meghívott jó néhány hírességet, köztük régi barátait, akikkel együtt töltötte vidéki birtokukon az ifjúkorát. – Egy fiatal hivatalnok, Septimus Warren Smith és felesége, Rezia is a belvárosban sétál, de ők sokkal fontosabb: terápiás céllal, Septimus ugyanis idegösszeomlást kapott a harctéren átélt borzalmaktól (nem sokkal az első világháború után vagyunk). – A belvárosban sétál, parkokban üldögélve eleveníti fel a régi időket, s rágódik házaséletének mostani válságán Peter Walsh, Clarissa régi hódolója, aki nemrég tért vissza Indiából. Az ő sorsuk – és még sokaké, ismerősöké, vadidegeneké – kapcsolódik össze ennek az érzésekből, érzékelésekből és emlékekből építkező regénynek sajátos világában, az ő egyéni, vissza-visszatérő s finoman változó dallammotívumuk olvad szinte zenei harmóniába, mire az utolsó mondat is elhangzik. A főtéma azonban Mrs. Dalloway – az ő alakja köré szerveződik a mű, ő az, aki mindenkinek másképp tűnik fel: hol régi reménytelen szerelemként, hol a konvenciók üresfejű rabjaként, hol felejthetetlen, noha sznob barátnőként, hol az életnek értelmet adó, sugárzó középpontként. Hangvilla ő, Clarissa, aki minden érintésre másképp rezeg, s a teljesség vágyva vágyott képzetét kelti az emberekben. Az írónőnek ez a műve ihlette Az órák című nagysikerű filmet.

Nagyon különleges és nagyon szép könyv. Ez volt az első könyvem, amelyet Virginia Woolftól olvastam. Annak ellenére, hogy nagyon lassan haladtam vele, nagyon tetszett. Megkívánta, hogy elgondolkodjam az olvasottakon. Egyetlen nap eseményei, történései alapján mutatja be a szereplőket. Személyiségüket a tetteik és gondolataik alapján ismerhetjük meg. A regény központi alakja Clarrissa, azaz Mrs. Dalloway számomra nagyon kiismerhetetlen személyiség. Nagyon megszerettem Peter Walsh és Sally személyét.

"De várni akart, várni a legutolsó pillanatig. Nem akart meghalni. Jó volt élni; melegen sütött a nap. Csak az emberek…"
200. o.

"Ha az ember milliószor csinál valamit, attól az a dolog csak gazdagabb lesz, jelentőségteljesebb; hiába mondják, hogy a felszíne megkopik. A múlt: gazdagít, nemkülönben a tapasztalatok; valamint az is, hogy van egy-két ember, aki számít, aki fontos nekünk, s kialakul bennünk az a képesség, amely fiatalkorunkban nem volt meg: hogy elhagyjunk ezt-azt, azt tegyük, amihez kedvünk van: hogy fütyülünk arra, mit mond a világ, jártunk-keltünk-ben ne várjunk túl sokat…"
219. o.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése