2012. március 29., csütörtök

Vámos Miklós: bár

Fülszöveg: „Art várta, hogy befusson a lány, akit a Zanzibárban ismert meg két napja. Várta, de nem túl izgatottan. Egy ilyen bárkapcsolat eléggé kiszámítható ívű. Tíz évvel ezelőtt Art még tisztára takarította a lakást, virágot tett az ólomkristály vázába, s megpróbálta beszerezni az illető nő kedvenc italát, ha tudta. Ha nem, igyekezett kitalálni. Most hason feküdt a szőnyegen, s egy rondán gépelt kéziratot olvasott. Kortárs magyar író – Art látásból ismerte, kötözködő mitugrász – novellája volt, melyet holnap kell fölolvasnia a rádióban, húszezer forintért. Megéri. Bár a szövegtől tarkótájt fájni kezdett a feje. A kortárs magyar író végtelen párbeszédekben nyilvánult meg, két hőse mögé bújva. Minden megszólaláshoz szolgálatkészen odabiggyesztette: – mondta Béla. – mondta Bella. – mondta Béla. – mondta Bella. Istenem, ki a fene mondaná, ha összesen két szereplő van? Miért nem egyénítette őket inkább? Egy nő másképp fejezi ki magát, mint egy férfi, nem igaz? Hemingway jutott eszébe, aki a legritkább esetben jelöli a beszélőt. Ha mégis, könnyű a dolga: angolban van két "ő”, külön a férfinak és a nőnek, he és she. A magyarban is bevezethetnénk. Csak elhatározás dolga. Lehetne például ő és öe. Ő, a középkorú színművész várja, hogy öe, a szőke bárkapcsolat megérkezzék, s minél hamarább levetkőzzék. Hogy ez miért nem jut eszébe egy írónak?"

Nagyon tetszett, mint minden Vámos Miklós könyv, amit eddig olvastam, pedig én sokkal jobban kedvelem a regéyeket. Tetszett a Bárzene, Barbár, Ámbár tanár úr, Kínai hó, Könyvbár, A báró ahol tud, segít, stb. Nagyon sokat felsorolhatnék, hogy tetszett, mert nagyon sok történet nagyon érdekes volt.

"többé nem ura önmagának, utálkozva szorongatja vetélytársai műveit, azon kapja magát, hogy juszt se teszi vissza őket a helyükre, b betűs szerzők kötetét előszeretettel rakja a dupla véhez, s fordítva, hadd keresgélje, akinek nincs jobb dolga, mint hogy ezt a sok szart megvegye"
Könyvbár 

"Valami baj van? Hilda csak nézte, gesztenyeszín szemét hirtelen belepték a könnyek: Ezek szerint te soha nem…te mindig csak…-nem fejezte be. Péter meghökkent: Most miért…? Hilda tehetetlenül rázta a fejét: Én azt hittem, hogy te tényleg belénk látsz… szóval, trükk…azt akarod, hogy ebben segítsek? Hát persze, mondta Péter kicsorbult hangon, hiszen csak játék…szeretném, ha a játszótársam lennél! Miféle játék az, hogy becsapod a legjobb barátaidat? "
báránykám 182.o.

2012. március 26., hétfő

J. M. G. Le Clézio: A láz

Fülszöveg:  J. M. G. Le Clézio kötetének visszatérő motívuma a lázas állapot, melyet egy közönséges fogfájás, meghűlés vagy napszúrás is kiválthat. A lázas ember azonban mégsem teljesen önmaga; hallucinál, ébren álmodik, múltja megelevenedik, vagy éppen képzelgései rabjaként egy másik ember életét kezdi élni. Roch napszúrás hatására kezd el hallucinálni. Izzadságtól csatakos ágyán fekve azt képzeli, hogy szeretkezik, és delíriumában lassan átváltozik azzá a nővé, akit a karjában tart… „Ez a könyv kis őrületeinkről szól. Mindennap elveszítjük a fejünket. Dühbe jövünk. Ujjongunk. Részegek vagyunk. Ez általában nem tart soká, de épp elég. Valóságos vulkánok vagyunk. Szüntelenül kitöréssel fenyegetünk” – írja a kötetről a szerző, akit idén a svéd királyi akadémia irodalmi Nobel-díjjal tüntetett ki. Le Clézio „az érzéki eksztázis szerzője”, aki hazájában valóságos ikon, és akinek helyenként kísérletező és vad, máshol finom szövetű és árnyalt regényei szerte a világban nagy népszerűségnek örvendnek.

Kicsit nehezen ment az olvasása. Nem mondhatom azt, hogy nem tetszett. A Láz tetszett a legjobban, az ahogy leírja a nagy meleget, a lázas állapotot. Néha nem tudni, hogy mi a valóság és mi a fikció, mi a láz okozta látomás. A második, Martin története is tetszett. Érdekes a témája.

Vujity Tvrtko: Tvrtko könyve – Pokoli történetek

Fülszöveg: A Pokoli történetek sorozat talán legizgalmasabb könyvét tartja kezében a Kedves Olvasó, amelyben meghökkentő, torokszorító vagy éppen vicces kalandokból – ígérem – ezúttal sem lesz hiány. A Pokoli történetek segítségével megismerhetik a világ talán legfurcsább diktátorát, a Hatalmas Szaparmurat Türkménbasit. Főhősünk magáról neveztette el a január hónapot, édesanyjáról pedig az áprilist, és még az állami tévé emblémája is az ő feje. Türkmén-basi nevét városok, sugárutak, vodka- és konyakmárkák őrzik, ráadásul még egy olyan szobrot is állíttatott magának, amelyik együtt forog a nappal. Türkménbasi Birodalmában minden a Hatalmas Elnökről szól, életét napi televíziós szappanopera méltatja, a plakátról, épületekről, de még a helyi pénz összes címletéről is ő mosolyog ránk. Aztán velem tarthatnak bunkerországba, ahol egy tatabányai nyugdíjas asszony 44 évnyi reménytelen várakozás után átölelhette azt az egykori albán kisfiút, akinek évtizedekkel ezelőtt megmentette az életét.

Nekem tetszett. Szeretem ezt a műfajt. Az albán kisfiú és a magyar mamájának története tetszett a legjobban. Megható volt az is, ahogyan egy nő évtizedeken keresztül kereste elveszett testvérét. Érdekes volt Sorel története is.

2012. március 20., kedd

Virginia Woolf: Mrs. Dalloway


Fülszöveg: Egy ötvenes éveiben járó úrinő, Clarissa Dalloway, egy konzervatív politikus felesége London belvárosában sétálgat. Estélyt készül adni, amelyre meghívott jó néhány hírességet, köztük régi barátait, akikkel együtt töltötte vidéki birtokukon az ifjúkorát. – Egy fiatal hivatalnok, Septimus Warren Smith és felesége, Rezia is a belvárosban sétál, de ők sokkal fontosabb: terápiás céllal, Septimus ugyanis idegösszeomlást kapott a harctéren átélt borzalmaktól (nem sokkal az első világháború után vagyunk). – A belvárosban sétál, parkokban üldögélve eleveníti fel a régi időket, s rágódik házaséletének mostani válságán Peter Walsh, Clarissa régi hódolója, aki nemrég tért vissza Indiából. Az ő sorsuk – és még sokaké, ismerősöké, vadidegeneké – kapcsolódik össze ennek az érzésekből, érzékelésekből és emlékekből építkező regénynek sajátos világában, az ő egyéni, vissza-visszatérő s finoman változó dallammotívumuk olvad szinte zenei harmóniába, mire az utolsó mondat is elhangzik. A főtéma azonban Mrs. Dalloway – az ő alakja köré szerveződik a mű, ő az, aki mindenkinek másképp tűnik fel: hol régi reménytelen szerelemként, hol a konvenciók üresfejű rabjaként, hol felejthetetlen, noha sznob barátnőként, hol az életnek értelmet adó, sugárzó középpontként. Hangvilla ő, Clarissa, aki minden érintésre másképp rezeg, s a teljesség vágyva vágyott képzetét kelti az emberekben. Az írónőnek ez a műve ihlette Az órák című nagysikerű filmet.

Nagyon különleges és nagyon szép könyv. Ez volt az első könyvem, amelyet Virginia Woolftól olvastam. Annak ellenére, hogy nagyon lassan haladtam vele, nagyon tetszett. Megkívánta, hogy elgondolkodjam az olvasottakon. Egyetlen nap eseményei, történései alapján mutatja be a szereplőket. Személyiségüket a tetteik és gondolataik alapján ismerhetjük meg. A regény központi alakja Clarrissa, azaz Mrs. Dalloway számomra nagyon kiismerhetetlen személyiség. Nagyon megszerettem Peter Walsh és Sally személyét.

"De várni akart, várni a legutolsó pillanatig. Nem akart meghalni. Jó volt élni; melegen sütött a nap. Csak az emberek…"
200. o.

"Ha az ember milliószor csinál valamit, attól az a dolog csak gazdagabb lesz, jelentőségteljesebb; hiába mondják, hogy a felszíne megkopik. A múlt: gazdagít, nemkülönben a tapasztalatok; valamint az is, hogy van egy-két ember, aki számít, aki fontos nekünk, s kialakul bennünk az a képesség, amely fiatalkorunkban nem volt meg: hogy elhagyjunk ezt-azt, azt tegyük, amihez kedvünk van: hogy fütyülünk arra, mit mond a világ, jártunk-keltünk-ben ne várjunk túl sokat…"
219. o.

2012. március 19., hétfő

Fejős Éva: Dalma

Fülszöveg: A Cuba Libre hősnője is volt gyerek…:) Miután megírtam a Cuba Librét, a regény egyik hősnőjétől, Havasi Dalmától nem tudtam elszakadni. Kíváncsi voltam, milyen lehetett a gyerekkora ezért megírtam. Alighogy befejeztem a Cuba Librét, azonnal belevetettem magam ebbe a történetbe, és éjszakákon át ki sem szálltam belőle, addig, míg Dalma gyerekkora ki nem bontakozott a monitoron. Ajánlom ezt a könyvet minden felnőttnek, aki még emlékszik rá, milyen volt gyereknek lenni (azoknak is, akik már kezdik elfelejteni), illetve minden tininek, aki még az út elején jár… Külön ajánlom a facebookos csapatomnak a Dalmát, azoknak a nőknek-férfiaknak, akik folyamatosan megmutatják ezen az internetes oldalon, hogy a virtuális ismeretségek hogyan alakulhatnak barátságokká, akik mindig tudják, mikor kell a mélyponton lévőknek néhány jó szóval segíteni. Remek érzés, hogy ilyen támogató, elfogadó, segítőkész csapat vesz körül és nem csupán virtuálisan!

Aranyos, könnyű, kis könyvecske.Nagyon gyorsan elolvastam, egy estére való olvasmány. Elgondolkodtató. A kislány gondolatai és cselekedetei néha nagyon is elgondolkodtatóak. Néhol jól szórakoztam. A humora nagyon tetszett.

Ernest Hemingway: A Kilimandzsáró hava


Fülszöveg: A szív dobbanását is megállító feszes, remekbe szabott történetek szerelemről, halálról, tisztességről. A válogatás címadó darabja Hemingway legismertebb, különös hangulatú novellája, amit maga az író is egyik legjobb írásának tartott. A könyvből nagy sikerű film is készült, Gregory Peckkel a főszerepben. Henry, a híres író – akiben magát a szerzőt sejthetjük – sebesülten fekszik Afrika elhagyatott vidékén. Csak felesége és helyi kísérője van vele, autójuk lerobbant, a segítség kétséges. A férfi lába már üszkösödik. Még néhány nap, és orvosi ellátás nélkül biztosan nem éli túl a kalandot. Míg a betegszállító repülőgépre várnak, a kétségbeesését whiskeybe fojtó író emlékezetében leperegnek életének legfontosabb eseményei. A halál közelségében megérti a leopárd titkát: miért is fekszik több ezer méter magasban, megfagyva a Kilimandzsáró tetején… A kötetben A bokszoló, és A fehér elefánt formájú hegyek mellett helyet kapott még egy másik briliáns afrikai novella, a Francis Macomber rövid boldogsága is. A hobbivadász Macomber háromszor hibázik. Először: elfut a megsebesített oroszlán elől. Másodszor: nem érti, miért nem szabad a sebzett oroszlánt pusztulni hagyni. Harmadszor: arra kéri kísérőjét, Wilsont, a hivatásos vadászt, hogy hallgasson gyávaságáról. Ezeket „egyszerűen nem teheti meg az ember”, gondolja Wilson. Másnap azonban fordulat következik, megvalósul Francis Macomber rövid boldogsága. Megtanulja a törvényt, habozás nélkül a sebesült kafferbivaly után megy a bozótba. A beteljesülés a halálát hozza, Macomber mégis elérte, amit elérhetett. Élete nagy pillanatában férfi volt. Hemingway-nek halála óta változatlan az értékelése: a 20. század egyik legnagyobb regényírója, és talán ő a legnagyobb novellistája.

Nagyon szeretem Hemingway stílusát. Az emberi kapcsolatok ábrázolása fogott meg a leginkább ebben a novellás kötetben. Már nagyon rég nem olvastam tőle. Ez a pár novella felidézte a régi Hemingway-olvasási élményeimet is. Nekem a címadó novella tetszett a legjobban. A vége pedig kissé váratlan volt.