2011. október 31., hétfő

Sylvia Plath: Az üvegbura

Fülszöveg:

„Furcsa, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban.” Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenketted magával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. „Bizonyára úgy illett volna, hogy én is repüljek a lelkes örömtől, mint a többi lány, de – valahogy nem voltam rá képes. Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén.” A történet: ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokkterápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve – ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Mert Az üvegbura önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében, 1963-ban Sylvia Plath öngyilkos lett.

Több, mint tíz éve olvastam „ Az üvegburát”. Megdöbbentő, hogy mennyire nem emlékeztem semmire a cselekményből. Tudtam , hogy nagyon szerettem, hogy a kedvencem volt évekig, de nem tudtam már, hogy miért is. Csak az érzések, amelyek bennem kiváltott, a nyomasztó hangulata, a hatása maradt meg. Már rég szerettem volna újraolvasni és most rávettem magam. Most is nagyon tetszett, néha megdöbbentett, de a kedvencem maradt. Ester élete az „amerikai álom” beteljesedése is lehetett volna, ha…
csak ő nem tudta hagyni, hogy sodródjon az árral.

"Annak, aki ott él az üvegbura alatt bezárva, üresen, mint egy halott csecsemő, annak maga a világ a rossz álom."
"Ha az neurotikus dolog, hogy az ember egyszerre két egymást kizáró valamit akar tenni, hát akkor én olyan neurotikus vagyok, mint a fene. És az is leszek, mert egész életemben, mindig két egymást kizáró dolog között akarok ide-oda röpködni. "
107. oldal 
"Olyasmit akartam mondani neki, hogy jó lenne, ha csak a testemmel nem lenne rendben valami, sőt, sokkal jobban örülnék , ha ott lenne a baj, nem pedig a fejemben, de ezt a gondolatot olyan bonyolultnak és fárasztónak éreztem hirtelen, hogy inkább nem szóltam."176. o.

"-Csak arra lennék kíváncsi, ki vesz el téged már, Esther?
-Hogy micsoda?-mondtam, lapátolva a havat, s belehunyorogtam a szemembe kavargó ritkás pelyhek kristályzáporába.
-Kíváncsi vagyok, ki vesz el téged most már, Esther. Az után-és Buddy kézmozdulata körülrajzolta a dombot, a fenyőket, a behavazott tetőket, melyek a táj egyenletes hullámvonalát megszakították –, hogy itt voltál.
S persze csakugyan nem tudtam, ki vesz el engem az után, hogy ott voltam, ahol voltam. Fogalmam se volt róla." 

232. o.

2011. október 22., szombat

Dan Lungu: Egy komcsi nyanya vagyok!

Fülszöveg:
Miután meghódította a román olvasókat, Dan Lungu méltán számíthat a magyar olvasóközönség elismerésére is, hiszen a Jelenkor Kiadó gondozásában magyarul megjelenő könyve „a letehetelen” könyvek kategóriájába tartozik. Az Egy komcsi nyanya vagyok! című humorral átitatott könyve könyve egyszerre mutatja be két generáció múlthoz és jelenhez való viszonyát úgy, hogy közben az olvasóban is egyfajta mérlegelési vágyat ébreszt (persze azon olvasókról van szó, akik tapasztalhatták a rendszerváltás előtti idők valóságát is). A regény főszereplője, egy nyugdíjas korú munkásnő, Emilia nosztalgiával emlékezik „a régi, jobb időkre”, a nehéz falusi gyermekkor utáni „aranykorra”, a szocialista üzemben eltöltött évekre, anélkül hogy túlzottan anakronisztikus lenne. Ezzel szemben lánya, Alice, aki közben Kanadában keresi a boldogulást, értetlenkedve hallgatja anyja „komcsi múltról” alkotott véleményét, mindezt persze egy telefonos beszélgetés keretein belül. A rendszerváltás utáni években átalakult román társadalom általános problémáit feszegető művet érdemes széles körben ajánlani.

Nagyon érdekes és hű kép a román valóságokról. Nagyon sok helyen egész oldalakat másoltam volna be az idézetekhez. Nagyon teteszett, a fanyar humora is. Én, aki erdélyi vagyok, a rendszerváltás évében érettségiztem és a mai Romániában élek, naponta találkozom olyan emberekkel, akik így, vagy úgy gondolkodnak. Ez a kettősség benne van a mai román társadalomban. Ez a kis regény egy nagyon hű korrajz.


"…a kommunizmus hét csodáját ismeritek?
– Neeem! – kiáltják kórusban.
– Az első: Romániában mindenkinek van munkahelye. A második: bár mindenkinek van munkahelye, senki sem dolgozik. A harmadik: bár senki sem dolgozik, a tervet száz százalék fölött teljesítik. A negyedik: bár a tervet száz százalék fölött teljesítik, üresek a boltok. Az ötödik: bár üresek a boltok, mindenkinek van mit ennie. A hatodik: bár mindenkinek van mit ennie, senki sem elégedett. A hetedik: bár senki sem elégedett, mégis mindenki tapsol."

103. o.

"-A hosszú és gyakori pihenés a jó erdmény titka- mondja Aurelia"-ez már szállóige a román köztudatban, a munkához való hozzáállásra vonatkozóan. (Pauzele lungi şi dese, cheia marilor succese.)
54.o.



"A hálátlanok. Óvódákat, iskolákat épített nekik, politikai felkészítést és építőtáborokat szervezett az ífjúságnak, hát mit akarnak még? Ők lehettek a haza sólymai, úttörők lehetnek, szabadon énekelhetik a hazafias dalokat, , semmi akadálya, hogy felvonuljanak augusztus 23-án, két óra hosszat tévézhetnek naponta, hát mit akarnak még?"
104. o.

"-Mit osztanak itt?- kérdi az előtte álló elvtársnőtől?
-Tudom is én, nemrég jöttem- mondja a nő.- Mindegy, mit osztanak, biztos szükségem van rá.
Még megkérdez két-három embert, de senkinek fogalma sincs, miért állnak sorba."
99.o.

"Holnap? Igen, holnap lesznek a választások…

Azt hiszem, itthon maradok szépen… majd csak találok valami elgfoglaltságot."
236.o.



2011. október 10., hétfő

Hans Christian Andersen: A vadhattyúk

Fülszöveg: A vadhattyúk gyönyörű, megható története, a testvéri szeretet és állhatatosság örök példázata, egyaránt szól a gyermekekhez és a felnőttekhez

Andersen meséi mindig is a kedvenceim voltak. Már gyerekkoromban is nagyon szerettem őket. Sokszor sírtam olvasásuk közben. Csodaszép mesék, csodaszép illusztrációkkal. A vadhattyúk volt a kedvencem. A nagyobbik lányomnak mindig A rendíthetetlen ólomkatonát kellet olvasni. Egy másik Andersen kötetből A kis gyufaáruslányt és a Hókirálynőtb szerettem nagyon. Most pár év múlva újraolvasva is nagyon meghatottak. Csodaszépek…

Oscar Wilde: A boldog herceg és más mesék

Fülszöveg: Oscar Wilde, „az élet királya” – ahogy magát nevezte – könyörületesebb volt az országló, a valóságos királyoknál. Meséi alapgondolatát a részvét ihlette; részvét a szegények, a nyomorékok, a szerelem áldozatai iránt. S a mesék tájai, a városok, a királyságok, a mágusok és kereskedők – mintha az Ezeregyéjszaka világa kelne új életre a múlt századvégi angol író tollán. Szánalom és áldozat, keleti egzotikum, gazdagság, szemkápráztató ékszerek – ebben a sokszor túldíszített keretben ad szívig ható képet Wilde az emberi lélek legbenső csodáiról.

Már nagyon régen olvastam ezeket a meséket. Jó volt újraolvasni őket. Nagyon elgondolkodtatóak és nagyon szomorúak is. Én inkább csak felnőtteknek ajánlanám. Gyönyörű és megható történetek, nagyon mély érzelmekkel és gondolatokkal.

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Fülszöveg:Oscar Wilde klasszikus regényének hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké fiatal és szép maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képe örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne. A fiatalember hamarosan cinikus barátja, Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s a züllés minden nemét és formáját megtapasztalja. Az események egyre riasztóbb fordulatot vesznek, mivel nemsokára megtudja, hogy kívánsága teljesült. Legnagyobb csodálkozására ugyanis csak a róla készült kép öregszik. Arca és szeme őrzi az ártatlan ifjú szépségét, a festett arcmás viszont, amelyet gondosan elzárva tart háza egy titkos helyiségében, híven mutatja az idő és a bűn rombolását vonásain. Ekkor úgy érzi, itt az ideje megváltoztatnia az életét. Hogy teljesen tisztára mossa magát, bűnös múltjának tanúját, a szörnyűséges képet meg akarja semmisíteni…

Az emberi lélek tökéletes ábrázolása ez a klasszikus regény. Dorian Gray arcképe a lélek tükre, egy léleké, amely az évek során, az önző, élvezethajhász életmód következtében egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed. A legjobban az döbbentett meg, hogy mit tehet egy emberrel az, ha rossz, gonosz ember befolyása alá kerül.