2011. augusztus 6., szombat

John Barth: Az út vége

Fülszöveg:
"Egy középkori állatmese-gyűjteményből szalajtott bagoly, páva, kaméleon, szamár és papagáj egy személyben, és egyszerre óriás és törpe, teli és üres, bámulatra és sajnálatra méltó"- így jellemzi önmagát a regény főszereplője, Jacob Horner, korunk jól ismert irodalmi antihősének egy újabb, amerikai változata. Hornerra csakugyan jellemző mindez, és még sok más is, de legfőképpen az, hogy tehetelen: tehetetlensége néha fizikai mozgásképtelenséggé fajul. Ez nem akadályozza meg abban, hogy egy szerelmi háromszög egyik tagjává és egy tragédia előidézőjévé váljék, sőt talán épp az a törvényszerű, hogy a tehetetlenségből ilyen tragédiák fakadjanak. Groteszk, abszurd, kegyetlen történet Jacob Horneré, és ahogyan John Barth, az újabb amerikai írónemzedék egyik kiemelkedő képviselője előadja "fekete humorával", valami mellbevágó, szimbolikus értelmet is kap: az egész értelmiségről, egy egész korról, egy egész világról mond nagyon kellemetlen véleményt.

Érdekes regény egy személyiség nélküli emberről, aki döntésképtelen és egy érdekes, racionalista házaspárról. Nem is tudom, hogy melyik szereplő a groteszkebb számomra. Sajnos a történet egy tragédiával ér véget. Néha nagyon nyomasztó tudott lenni.

"Szerinte pedig az egyik legnehezebb és legfontosabb dolog, hogy az ember mindig tisztában legyen a választási lehetőségeivel."


76.p.

"- Félek az erőszaktól-feleltem.-Mindig félek mindenféle erőszaktól, még az erőszakos érzelmektől is. Azt azonban tudnod kell, hogy ha fontos dolgokról van szó, egy lépésnyit sem hátrálok meg az erőszak előtt. A félelem más, mint a gyávaság. Ha nem akarom, hogy elmondd Joe-nak, az azért van, mert el akarom kerülni az esetleges erőszakot, de soha egyetlen szóval sem foglak lebeszélni róla, hogy elmondd. A félelem ellen nem tud védekezni az ember, azt azonban maga dönti el, hogy gyáván viselkedjék-e."

127.p.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése