2011. augusztus 30., kedd

Dragomán György: A fehér király


Fülszöveg:
Apát akkor már majdnem egy éve elvitték, és több, mint négy hónapja nem kaptunk róla semmi hírt, se levél nem jött többet, se olyan előre megírt tábori lap, amin tudatni szokta velünk, hogy jól van, és büszkeséggel tölti el, hogy nap mint nap sikerül túlteljesítenie a normát, szóval nem tudtunk róla semmit, és anyát is hiába kérdeztem, hogy mi van, szerinte miért nem ír nekünk apa, mert még csak nem is válaszolt, de akkor szombaton megint hiába nyitottuk ki a postaládát, és láttam, hogy megfeszül az arca, és ahogy mentünk fel a lépcsőn, anya hirtelen el kezdett köhögni, de olyan erősen, hogy a korlátba kellett kapaszkodnia, én meg láttam, hogy rázkódik a válla és előrehajol, és tudtam, hogy igazából nem köhög, hanem sír, csak azért csinál úgy, mintha köhögne, mert nem akarja, hogy észrevegyem, nem akarja, hogy megijedjek, és akkor tudtam, hogy biztos, hogy azt gondolja, hogy apám odaveszett, ott pusztult a Duna-csatornánál, de azt is tudtam, hogy ez nem igaz, mert ha apának valami baja lenne, azt megéreztem volna, ha máskor nem, olyankor, reggelenként, amikor iskolába menet a képét nézegettem, amit a katonakönyvéből szedtem ki, mert olyankor mindig éreztem, hogy apám ott, a Duna-csatornánál rám gondol, meg azért is, mert amikor elvitték, megígérte, hogy egyszer majd visszajön és elvisz magával a tengerhez engem is,

Nagyszerű könyv. Megrendítő történet. Egy gyerek szemszögéből ír egy tragikus korról,a romániai kommunista diktatúra legnehezebb éveiről,amelyet mi is a saját bőrünkön tapasztaltunk. Nekem a stílusa is nagyon tetszett, a hosszú, egyszuszra elmondott, kamaszos mondataival, gondolatmenetével. Néhol túlzások is vannak benne, de egy kis kamasz biztosan így élte meg azt a kort, amelyből nem sokat értett.


2011. augusztus 24., szerda

Michael Robotham: Eltűntnek nyilvánítva


Fülszöveg:
Ruiz felügyelőt kollégái egy éjszaka a Temzében találják meg, a lábán egy lőtt sebbel, egy bójába kapaszkodva. Szolgálati pisztolyának nyoma vész – és úgy tűnik, a memóriájának is. Csak sejti, hogy bár megúszta a vérfürdőt, most van csak igazán életveszélyben: a lakásában ugyanis több millió font értékű gyémántot talál. Bár kollégái ellene fordulnak, a férfi nem adja fel a harcot a memóriája és egy három éve elrabolt kislány visszaszerzéséért. Egy csinos, fiatal rendőrnő és a barátja, egy zseniális pszichiáter segítségével először az emlékezetéből kiesett napok eseményeit derítik ki, majd egyre mélyebbre merülnek egy csalással, emberrablással, gyilkosságokkal tarkított, szövevényes bűnügy bugyraiba – sőt, még a London alatti döbbenetes csatornarendszer alvilágába is…
Ahogy a csatorna vize mérföldekkel odébb kidobja a hullákat és a gyémántokat a Temzébe, ugyanúgy bukkannak elő sorban a rejtély megoldásához vezető apró részletek. Azon túl, hogy valóban megölték-e a maffiavezér három éve eltűnt kislányát, gyilkos-e a bebörtönzött pedofil, és ki a korrupt a rendőrségen belül – fény derül arra is, hogy van-e remény Ruiz számára, hogy rendezze családi életét, és hogy valójában mi történt a felügyelő gyerekkorában, amikor a saját kisöccse a tó jege alá merült…

Az ötlet tetszett, de néha kissé zavaros volt. Nem mindig volt eléggé követhető. Nem tetszett különösebben, mégis két nap alatt elolvastam. Volt benne valami...., amiért végig kellett olvassam. A vége kissé meglepett.

2011. augusztus 23., kedd

James Grippando: Utolsóként meghalni

Fülszöveg:
Mire képes egy bosszútól szomjazó, dúsgazdag, gyönyörű nő? Sally Fenning, akinek egész életét tönkretették azzal, hogy szeme láttára megölték a kislányát, alig harmincéves, amikor úgy dönt, hogy nincs értelme tovább az életének. Ördögi tervet eszel ki: a második házasságából örökölt negyvenhatmillió dollárt végrendeletében hat ellenségére hagyja. A mesés összeget azonban csak egy valaki örökölheti: az, aki utolsóként marad életben. Jack Swyteck, a híres jogász, mint az egyik kedvezményezett képviselője nekilát, hogy kiderítse, mi áll e rendhagyó végrendelet hátterében. A kapzsi örökösöket egy rejtélyes telefonáló tartja rettegésben…

Izgalmas, olvasmányos könyv. Megdöbbentő, hogy mire képes az ember sok, nagyon sok pénzért.

2011. augusztus 20., szombat

Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Fülszöveg:
 Ljudmila Ulickaját a Szonyecska tette ismert íróvá hazájában (egy 2006-os felmérés szerint ma ő a legnépszerűbb kortárs szerző Oroszországban), és ez a könyv volt az, amelynek külföldi megjelenésével először Franciaországban, majd szerte a világon a legnevesebb kortárs orosz íróvá vált. A Szonyecska Chilétől Japánig több mint húsz nyelven jelent meg, s ez nem véletlen, hiszen a kritikusok szerint nem kisebb elődök, mint Csehov és Turgenyev szerelmes történeteit idézi meg a nálunk is népszerű írónő nagyszerű regénye. A Szonyecska egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is. Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a saját nővére fájdalmát. Regénybe illő módon találja meg élete párját is, akiért hajlandó visszajönni az irodalom színes mezejéről a szürke, nyomorúságos valóságba, s regénybe illő az is, ahogyan csalatkoznia kell…


Az első Ulickaja, amit olvastam. Nagyon nehezen kezdtem bele. Napokig, sőt hetekig csk rakosgattam innen oda. Most, hogy végre kézbe vettem, egy szusszra elolvastam. Nem tudom, hogy mit is írjak, tetszett, de még  pihentetnem kell egy kcsit, hogy tisztuljanak a gondolataim, az érzéseim.

2011. augusztus 16., kedd

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai


Fülszöveg:
Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba . A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot csak kétségbeesést és vívódást.

Megdöbbentő és egyben csodálatos élményt nyújtott ez a könyv. Számomra egy teljesen ismeretlen világba nyertem betekintést. A japán kultúráról eddig nagyon keveset tudtam. Örülök, hogy elolvastam, hogy bepillantást nyerhettem ebbe a számomra érthetetlen világba. Ez az első gésás könyv, amit elolvastam. Hihetetlen, hogy milyen sok mindent kellett egy lánynak megélnie azért, hogy gésává válhasson. Tetszett, de nem mondhatom azt, hogy a kedvenceim közé fogom sorolni.
Kedvenc idézetek:
"Ma már tudom, hogy az életünk örökké változó, mint ahogyan a tenger hullámai sem maradnak ugyanazok. Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk hamarosan nem lesz más, mint egy tintafolt a papíron."
"Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy megértsük a világegyetem mozgásait, és hogy ne az ár ellen kelljen harcolnunk, hanem azt hasznosítsuk a saját javunkra."

2011. augusztus 12., péntek

Isa Schneider: A különös szerető

Fülszöveg:
A 20-21. században is születnek polihisztorok. Iza Schneider erdélyi származású írónőre minden kétséget kizáróan illik ez a titulus, hiszen orvosi pályáján éppúgy sikeres, mint festőművészként és íróként. Vallja, hogy „az ember nem él olyan keveset, hogy egyetlen szakmát űzzön”. Csodálatra méltó az élethez való hozzáállása, vitalitása, önkifejezésre való törekvése. Alkotásaival – festményeivel, regényeivel – minden érzékünkre hat, mélyen, maradandó nyomot hagyva érinti meg szemlélője, olvasója lelkét. A Marosvásárhelyen született írónő a Föld utcai lányok krónikása. Ez az utca volt gyermekkora színhelye, s az itt élő lányok a játszópajtásai. A barátnőknek változatos, sokszor rendkívüli életutat szánt a sors, a világ számos pontjára sodorta őket, és sokan közülük sikeresek lettek. Az ő történeteiket írja meg egy-egy regényében. A különös szerető története egy sokak számára ismeretlen korszakban, a Ceausescu-diktatúra idején játszódik, s e különös korszak különös asszonyának nem kevésbé különös sorsát meséli el.

Isa Schneider egyik kedvenc írónőm. Nem csoda, hisz annyira "rólunk " szólnak az írásai. Felkavaró volt ez a regénye is. Nagyon sok mindent eszembe jutatott az 1989 előtti erdélyi életről. Néha volt az még durvább is, mint ahogy ő leírja. Nagyon szerettem Mayát, történetével együtt. Maradandó élmény volt. Most sem csalódtam Isa Schneiderben.

2011. augusztus 8., hétfő

J. M. Coetzee: A barbárokra várva

Fülszöveg:
A Booker-díjas író, irodalomtörténész és nyelvész J.M. Coetzee a kortárs dél-afrikai irodalom legjelesebb képviselője. Regényei a posztmodern szellemnek megfelelően főként korábbi szövegek újraírásai, melyek látásmódjukkal és az intertxtuális utalásokkal sajátos világot teremtenek.
A regény az azonos című Kavafisz-versen alapul. A szenzációs mű egy távoli világba kalauzolja az olvasót, ahol az államgépezet a barbárok általi fenyegetettségből nyeri legitimitását. A kulső fenyegetettség és a az állami terror légkörében alapvető fontosságot nyer az egyén erkölcsi ereje.

Kik is azok a barbárok? Léteznek-e egyáltanán?
Mivel még soha senki nem találkozott velük, nem tudhatjuk, hogy léteznek-e és azt sem, hogy veszélyesek-e. Amit biztosan tudhatunk, hogy a katonák hatalma, terrorja a barbárok feltételezhető létezéséből nyeri legitimitását.
Lehet, hogy mi vagyunk a barbárok?
Nagyon tetszett ez a regény.

2011. augusztus 6., szombat

John Barth: Az út vége

Fülszöveg:
"Egy középkori állatmese-gyűjteményből szalajtott bagoly, páva, kaméleon, szamár és papagáj egy személyben, és egyszerre óriás és törpe, teli és üres, bámulatra és sajnálatra méltó"- így jellemzi önmagát a regény főszereplője, Jacob Horner, korunk jól ismert irodalmi antihősének egy újabb, amerikai változata. Hornerra csakugyan jellemző mindez, és még sok más is, de legfőképpen az, hogy tehetelen: tehetetlensége néha fizikai mozgásképtelenséggé fajul. Ez nem akadályozza meg abban, hogy egy szerelmi háromszög egyik tagjává és egy tragédia előidézőjévé váljék, sőt talán épp az a törvényszerű, hogy a tehetetlenségből ilyen tragédiák fakadjanak. Groteszk, abszurd, kegyetlen történet Jacob Horneré, és ahogyan John Barth, az újabb amerikai írónemzedék egyik kiemelkedő képviselője előadja "fekete humorával", valami mellbevágó, szimbolikus értelmet is kap: az egész értelmiségről, egy egész korról, egy egész világról mond nagyon kellemetlen véleményt.

Érdekes regény egy személyiség nélküli emberről, aki döntésképtelen és egy érdekes, racionalista házaspárról. Nem is tudom, hogy melyik szereplő a groteszkebb számomra. Sajnos a történet egy tragédiával ér véget. Néha nagyon nyomasztó tudott lenni.

"Szerinte pedig az egyik legnehezebb és legfontosabb dolog, hogy az ember mindig tisztában legyen a választási lehetőségeivel."


76.p.

"- Félek az erőszaktól-feleltem.-Mindig félek mindenféle erőszaktól, még az erőszakos érzelmektől is. Azt azonban tudnod kell, hogy ha fontos dolgokról van szó, egy lépésnyit sem hátrálok meg az erőszak előtt. A félelem más, mint a gyávaság. Ha nem akarom, hogy elmondd Joe-nak, az azért van, mert el akarom kerülni az esetleges erőszakot, de soha egyetlen szóval sem foglak lebeszélni róla, hogy elmondd. A félelem ellen nem tud védekezni az ember, azt azonban maga dönti el, hogy gyáván viselkedjék-e."

127.p.


2011. augusztus 2., kedd

Alice Walker: Kedves Jóisten

Moly Kedvenceld a Molyon!
Fülszöveg:
A fehér déli irodalom kulcsalakja az elpusztíthatatlan és önpusztító, metszően józan és rögeszmés, istenváró és istenkáromló, könyörületes és kegyetlen ember – gondoljunk Flannery O'Connor egyszerű georgiai hőseire, akik szenvedélyes vággyal keresik a lelki kapaszkodót, vagy Carson McCullert, Kathrine Anne Porter és Eudora Welty magányosaira, a szeretet-szerelmet szomjúhozókra, az önámítókra és a magukat kifejezni nem tudókra. nem véletlenül ők a színes bőrű Alice Walker fehér példaképei. Walker 1944-ben, a georgiai Eatontonban született, nyolcgyerekes szegény családban. Mint ízig-vérig déli író, érzi, tudja, hogy a déli ember nem véletlenül olyan, amilyennek az irodalom ábrázolja. Nála azonban a déli típus a feketeközösség világában jelenik meg – s többnyire asszony. „Csak nézd meg magad – vágja a Kedves Jóisten hősnőjének fejéhez a férje. – Nigger vagy, szegény vagy, csúnya vagy, nő vagy. Az istenbe, egy nagy nulla vagy.” És Celie, akinek fejlődését tizennégy esztendős korától egy emberöltőn át kísérjük figyelemmel, s aki hosszú-hosszú éveken át csak Istenhez írhatta leveleit, a maga embersége és két szeretett asszony segítsége révén mégis megáll a lábán, és szembefordul a sokszoros átokkal: „Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csúnya, és meglehet, hogy főzni se tudok… De itt vagyok.” Keresetlen egyszerűségében felemelő, mozgósító mű Alice Walker regénye, amelyből Steven Spielberg készített nagy sikerű filmet.

Nem is tudom, hogy mit írhatnék erről a kis könyvről. Megható, megdöbbentő és egyben szenzációs is, nagyon mély gondolatokkal. Egy fekete nőről szól, aki a sok megpróbáltatás ellenére sem veszti el soha a reményt. Nagyon szerettem olvasni, az a fajta könyv amit nem szívesen teszek le. Maradandó élményt nyújt.

Alessandro Barrico: Selyem

Moly Kedvenceld a Molyon!
Fülszöveg:
Minden történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika, időnkint zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg sem mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika. Sok hozzáfűznivalóm nincs. Talán jobb, ha tisztázom még, hogy tizenkilencedik századi történetről van szó: fontos, hogy senki se várjon repülőgépeket, mosóautómatákat és pszichiátereket. Nincsenek. Bár ma se volnának.
Alessandro Baricco 1958-ban született Torinóban. Harmincegy évesen, első regényével kezdte gyűjteni a díjakat. Három regénye után van egy francia és egy olasz díja, köztük a legrangosabb, a Viareggio-díj. jelen regényét valamennyi világ- és sok kis nyelvre lefordították. Most magyarra.

Különleges könyv. Egyik legszebb szerelmi történet, amit az utóbbi időben olvastam. Szenzációs, magával ragadó. A történet Hervé Joncour selyemhernyókereskedőről szól, aki viszonylag kevés munkával sok pénzt keres. Amikor Európában fertőzés pusztítja a petéket Hervé Joncourt Japánba küldik, az egyetlen olyan helyre, ahol még egészséges peték vannak. Küldetése sikerrel jár, kicsempészi a petéket, de beleszeret egy nem keletinek tűnő titokzatos nőbe. Hervé Joncour még sokszor visszatér Japánba, és lebonyolítja a tiltott üzletet, egyre a lány után sóvárogva. Talán fel is adta volna a házasságát, a boldogságát, amit észre sem vett, ha megszerezhette volna azt a lányt. Felesége, Hélene, pedig minden évben várta haza a férjét a hosszú hónapokig tartó útjáról.
Szépen megírt történet, az ismétlések csak fokozzák a cselekmény hangulatát. Számomra egyik kedvenc mondat a könyvből:
"– Belehalni a vágyódásba olyasmi után, amit soha nem fog az ember átélni."

Mostantól egyik kedvencem ez a könyv.

Anna Gavalda: 35 kiló remény


Moly Kedvenceld a Molyon!
Fülszöveg:
A 35 kiló remény egy francia kiskamasz története, akinek remek a kézügyessége, hatalmas a szíve, de iskolába járni nagyon nem szeret, hiszen nem igazán tud megfelelni az ottani követelményeknek. Grégoire, bármit megszerel, szívesen segít barkácsolni imádott nagypapájának, de a matekkal és a szüleivel hadilábon áll. A helyzet napról napra romlik, kicsapják az iskolából, és senkinek sincs ötlete, hogyan tovább…
Anna Gavalda ifjúsági regényében minden írói erényét megvillantja: egy hétköznapi történetet mesél el rólad vagy a szomszéd fiúról, egy családról, ahol mindig lenne mit tenni, elfogadásról és elutasításról, és arról, hogy gyerekként sem könnyű az élet.


Szenzációs történet egy kamaszfiúról, egy családról, elfogadásról és kitaszításról. Szerintem minden szülőnek és pedagógusnak el kellene olvasni ezt a könyvet.
Nagyon meghatott, még sírtam is a végén. Örök kedvenceim közé sorolhatom.

Miért kell nekem ez az újabb blog?

Már egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy kellene egy új blog, ahol irodalmi élményeimről, olvasmányaimról írhatnék. Gyorsan le is tettem erről a szándékomról, mert a másik blogomat is alig tudom fenntartani, frissíteni. Van már egy blogom a másik hobbymnak, a gyöngyfűzésnek. Mindkét hobbym (a gyöngyfűzés és az olvasás ) rengeteg időt igényel, és sajnos ebből van a legkevesebb. Majd meglátjuk, hogy mire futja az időmből. Egyelőre van egy blogom, ami csak a könyvekről fog szólni.